Vállalkozási és munkajogi ismeretek

ság

lyes kft

kft

személy

felelősség

felelősség

szetes

személyek

mélyek is

kötelező

jogi akadály

nélkül

könnyen kivihető

forma

jogai

viszonylag egyformák

bevonható

Ha

vállalkozó

társaság

kkt

társaság

társaság

egyszemélyes         több tagú

   forma

egyedül

akar

barátokkal

cégekkel

csak szak-

mája van

és szaktudása

szaktudása

pénze van

Fejlesztés-

igényes a

termelés

tésigényes

   vállalás

Önállóságot

akar, teljes

felelősséggel

korlátozott

felelősséggel

Könnyen ki

akar válni

vagyonával

   ködés

Ha személye-

sen akar

közreműködni

részt  venni

munkájával

Alkalmi üz-

letre akarja

létrehozni

ra akarja

jegyzék adatainak igazolásához

szükséges mellékletek

b) a magyar, illetve külföldi

részvétellel működő cég

esetében az érintett

állam(ok) betűjelét: külföldi

vállalkozás megyarországi

fióktelepe, illetve közvetlen

kereskedelmi képviselete

esetében pedig a külföldi

vállalkozás székhelye szerinti

állam betűjelét,

c) a cég nevét,

d) a cég székhelyét,

e) a létesítő okirat, társasági

szerződés, alapító okirat,

alapszabály (a továbbiakban

együtt: létesítő okirat) keltét,

f) a cég által a létesítő okiratban

megjelölt tevékenységi körö-

ket, a Központi Statisztikai

Hivatal által kiadott nómen-

klatúra szerint,

g) a cég jegyzett tőkéjét, és ezen

belül a pénzbeli és nem pénz-

beli hozzájárulás mértékét,

h) a cégjegyzés módját,

i) a cégjegyzésre jogosultak ne-

vét (cégét) és lakóhelyét

(székhelyét), valamint tiszt-

ségét,

j) a cég adószámát, társadalom-

biztosítási folyószámla

számát, valamint statisztikai

számjelét,

k) a cégbejegyzés időpontját.

Szükség szerint tartalmazza:

a) a cég rövidített nevét

b) a cég idegen nyelvű elneve-

zését,

c) a cég telephelyét

d) a cég fióktelepét,

e) meghatározott időtartamra

alapított cég esetén a működés

befejezésének időpontját,

f) a jogelőd(ök), illletve a jog-

utód(ok) cégnevét és cég-

jegyzék számát,

g) a könyvvizsgáló nevét (cégét)

és lakóhelyét (székhelyét),

h) a felügyelő bizottsági tagok

nevét és lakóhelyét,

i) annak a kamarának a megjelö-

lését, amelynek a cég tagja.

zása esetén a létesítő okirat

módosítása, és a létesítő ok-

irat változásokkal egybefog-

lalt, hatályosított szövege,

2. hiteles cégaláírási nyilatkozat,

3. ha a bejegyzési kérelem er-

re vonatkozó adatot nem

tartalmaz,

a) a vezető tisztségviselők, fel-

ügyelő bizottsági (ellenőrző

bizottsági) tagok, a könyv-

vizsgáló elfogadó nyilatkoza-

ta,

b) a vezető tisztségviselő képvi-

seleti jogának egyes ügyekre

vagy ügycsoportokra vonat-

kozó átruházása esetén az

erről szóló okirat,

c) külföldi személy magyaror-

szági kézbesítési meghatal-

mazottjának meghatalmazá-

sára, ill. a meghatalmazás

elfogadására vonatkozó ok-

irat,

d) külföldi cég részvétele ese-

tén  a külföldi cég cégkivo-

nata és annak magyar nyelvű

hiteles fordítása, ill. annak

hiteles fordításban történt

igazolása, hogy a céget a

hazai jog szerint kereskedel-

mi nyilvántartába vették,

e) ingatlan nem pénzbeli hozzá-

járulásként történő szolgálta-

tása esetén az ingatlant-három

hónapnál nem régebbi-tulaj-

doni lapját, melyből az ingat-

lannal való rendelkezés jog-

címe legalább széljegy for-

májában megállapítható,

f) a kamarai tagságra (nyilvántar-

tásba vételre) vonatkozó iga-

zolás,

4. jogszabályban meghatározott

mértékű közzétételi költség-

térítés megfizatésének igazo-

lása,

5. a jogi képviselő meghatalma-

zása, ill. képviseleti jogának

igazolása.

munkaközösség) esetében:

lyét  (székhelyét)

(cégét), lakóhelyét (székhe-

lyét),

b) a társaság kültagjainak nevét

(cégét), lakóhelyét (székhe-

lyét)

c) a társaság kültagjai betétjének

együttes összegét.

helyét (székhelyét),

b) a közös vállalat csatlakozó

tagja csatéakozásának idő-

pontját, felelősségének eset-

leges korlátozását.

esetében:

helyét (székhelyét),

b) a kolátolt felelősségű társaság

jelentős, többségi, ill. közvet-

len irányítás alá kerülésének

tényét,

c) ha az egyszemélyes korlátolt

felelősségű társaság tagja a

társaság tartozásairét korlátlan

felelősséget vállal, ezt a tényt,

b) a hitelintézet igazolása a

pénzbetétek befizetéséről,

c) ügyvezetői nyilatkozat a nem

pénzbeli hozzájárulás rendel-

kezésre bocsátásáról,

d) ha a társaságnál könyvvizsgá-

ló működik, a nem pénzbeli

hozzájárulás értékéről adott

könyvvizsgálói vélemény.

nyilvánosan vagy zártkörűen

működik,

b) részvényfajták (részvényosz-

tályok) szerint a bemutatóra

szóló részvények számát és

névértékét,

c) részvényfajták (részvényosz-

tályok) szerint a névre szóló

részvények számát és névér-

tékét,

d) ha a részvény átruházását

az alapszabály korlátozza,

e) a kibocsátott átváltoztatható

kötvények számát és névér-

tékét,

f) a kibocsátott jegyzési jogot

biztosító kötvények számát

és névértékét,

g) a részvénytársasági hirdetmé-

nyek közzétételének módját,

helyét,

h) a részvénytársaság jelentős,

többségi, ill. közvetlen irányí-

tás alá kerülésének tényét,

i) egyszemélyes részvénytársa-

ság esetében az alapító, ill.

ha az egyszemélyes részvény-

társaság részvényese a tár-

saság   tartozásairét korlátlan

felelősséget vállalt, ezt a tényt.

     alapításakor:

a) az alapítási tervezet,

b) az Állami Pénz- és Tőke-

piaci Felügyelet által jó-

váhagyott tájékoztató,

c) a részvényjegyzési ív,

d) az alakuló közgyűlésre szó-

ló meghívó közzétételének

igazolása,

e) az alakuló közgyűlés jegyző-

könyve és a jelenléti ív,

f) a hitelintézet igazolása az

alaptőke alapításkori hánya-

dának befizetéséről,

g) az alapítók nyilatkozata

a nem pénzbeli hozzájáru-

lás rendelkezésre bocsátásá-

ról,

h) a nem pénzbeli hozzájárulás

értékéről adott könyvvizsgá-

lói jelentés,

B) részvénytársaság zártkörű

    alapításakor:

a) a hitelintézet igazolása az

alaptőke alapításkori há-

nyadának befizetéséről,

b) az alapítók nyilatkozata a

nem pénzbeli hozzájárulás

rendelkezésre bocsátásáról,

c) a nem pénzbeli hozzájárulás

értékéről adott könyvvizsgá-

lói jelentés,

d) az alapítók nyilatkozata ar-

ról, hogy az értékpapírok-

ról szóló törvénybe foglalt

bejelentési kötelezettségnek

eleget tettek.

helyét (székhelyét),

b) a társaság közhasznúnak mi-

nősülő tevékenységét,

c) azt a társadalmi közös szük-

séglet kielégítéséért felelős

szervezetet, amellyel a társa-

ság a közhasznú tevékenység

folytatására szerződést kö-

tött.

b) a hitelintézet igazolása a

pénzbetétek befizetéséről,

c) az ügyvezetői nyilatkozat a

nem pénzbeli hozzájárulás

rendelkezésre bocsátásáról,

d) ha a társaságnál könyvvizs-

gáló működik, a nem pénz-

beli hozzájárulás értékéről

adott könyvvizsgálói véle-

mény.

1. Polgári jogi alapfogalmak

      1.1. A polgári jog fogalma, alapelvei, forrásai  

A polgári jog az a jogág, amely az állampolgárok, az állami, önkormányzati, gazdasági és társadalmi szervezetek, más személyek vagyoni és egyes személyi viszonyait szabályozza az egyenjogúság és a mellérendeltség rendszerében.

Az egyenjogúság azt jelenti, hogy egyik félnek sincs joga önhatalmúan, saját eszközeivel kikényszeríteni a másik fél kötelezettségeinek teljesítését, ez csak állami eszközök (bírói út) igénybevételével lehetséges.

A felek mellérendeltsége pedig azt jelenti, hogy egyik fél sincs a másik fölé rendelve, nincs közöttük jogilag biztosított hatalmi viszony, ezért egyik fél sem utasíthatja kötelező jelleggel, egyoldalúan a másik felet.

A polgári jog legfontosabb írott forrása az 1959. Évi IV. tv, a Polgári Törvénykönyv (rövidítése: Ptk.).

A Ptk. Hat részből áll. Első része a Bevezető rendelkezések, amelyek a törvény, a jogok gyakorlásának és a kötelezettségek teljesítésének hogyanját határozza meg.

Második része a Személyekkel (ember, állam, jogi személy) és ezek polgári jogi védelmével kapcsolatos jogokat tartalmazza.

Harmadik része a Tulajdonjoggal, így a tulajdonjog tartalma, védelme, megszerzése, közös tulajdon, állami tulajdonjog, a birtok és birtokvédelem szabályaival foglalkozik.

Negyedik része tartalmazza a Kötelmi jogot, ezen belül a szerződések általános szabályait, a szerződéstípusok jellegzetességeit, a kártérítési felelősség szabályait, a jogalap nélküli gazdagodást.

Ötödik része az Öröklési jog, vagyis az általános szabályok után a törvényes és a végintézkedésen alapuló öröklés, a kötelesrész és az örökség megszerzése témakörök taglalása következik.

Hatodik része a Zárórendelkezések, amely a törvénykönyvben szereplő fontosabb fogalmak meghatározását adja.

A Polgári Törvénykönyv fontos céljai (alapelvei) között szerepel:

1. védeni, a személyek vagyoni és személyhez fűződő jogait, törvényes érdekeit,
2. biztosítja a személyeket megillető jogok gyakorlását,
3. védi a tulajdonnak az Alkotmányban elismert valamennyi formáját,
4. a polgári jogok gyakorlása és a kötelezettségek teljesítése során a felek a jóhiszeműség és a tisztesség követelményeinek megfelelően, kölcsönösen együttműködve kötelesek eljárni,
5. a polgári jogviszonyban úgy kell eljárni, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható,
6. tilos a joggal való visszaélés.

A polgári jog egyes kapcsolódó részterületeit külön törvények szabályozzák, mintegy kiegészítve ezzel a Polgári Törvénykönyvet.

Említésre érdemes az 1997. Évi CXLIV tv = A gazdasági társaságokról az 1996. Évi LVII. Tv. = A tisztességtelen piaci magatartás és a versenykorlátozás tilalmáról.

A polgári jogi jogviszony a személyek közötti jogilag szabályozott kapcsolat, amely vagyoni és ezzel összefüggő nem vagyoni jellegű tevékenységre vagy attól való tartózkodásra irányul, a feleket alanyi jogok illetik meg, ill. kötelezettségek terhelhetik, viszonyukra a már említett egyenjogúság és mellérendeltség a jellemző.

Minden polgári jogi jogviszonynak van alanya, tárgya, tartalma. A felsoroltakat a polgári jogi jogviszony elemének nevezzük.

A polgári jogi jogviszony alanya lehet a természetes személy (az ember), az állat, és a jogi személy.

A polgári jogi jogviszony tárgya az az érdek, amelyet valamely dolog vagy más eredmény testesít meg.

A polgári jogi jogviszony tartalma azon jogok és kötelezettségek együttese, amelyek a feleket illetik meg a jogviszony tárgyával kapcsolatban.

A polgári jogi jogviszonynak két fajtája van: a jogviszony lehet abszolút és relatív szerkezetű.

Az abszolút szerkezetű jogviszonyban csak az egyik fél (jogosult) név szerint meghatározott, mindenki más kötelezett. Pl. a tulajdonjogviszony ilyen, ahol mindenki arra köteles, hogy a tulajdonost hagyja tulajdonjoga gyakorlásában, vagy a szabadalmi jogviszonyt is említhetjük.

  Relatív szerkezetű jogviszonyban mind a jogosult, mind a kötelezett név szerint meghatározott. Pl. a szerződések.

Jogalanyok tehát: a természetes személyek (emberek), a jogi személyek, azok a szervezetek (cégek), amelyeket a törvény jogi személyiség nélkül is jogalanynak ismer el, és az állam, mint önálló jogi személy.

  Jogképesség alatt a természetes személynek, az államnak, a jogi személynek, jogi személyiség nélküli szervezeteknek (vagyis a jogalanyoknak) azt a képességét értjük, hogy polgári jogi jogviszonyok alanyai lehetnek, vagyis jogokat szerezhetnek, kötelezettségeket vállalhatnak. Rövidebben megfogalmazva: a jogalanynak az a képessége, hogy jogai és kötelezettségei lehetnek.

A cselekvőképesség szűkebb fogalom a jogképességnél, mert csak az emberre jellemző, az embernek az a képessége, amelynél fogva saját, önálló akaratelhatározás alapján, a saját nevében szerezhet jogokat és vállalhat kötelezettségeket.

A cselekvőképességet ügyleti képességnek is nevezzük.

1.3.1. Az ember mint jogalany

Az ember jogképessége azt jelenti, hogy az embernek lehetnek jogai és kötelezettségei.

A Magyar Köztársaságban minden ember jogképes, életkorra, nemre, fajra, nemzetiséghez vagy felekezethez tartozásra tekintet nélkül egyenlő. A jogképesség jellemzője tehát hogy általános, egyenlő feltétlen.

   Általános a jogképesség, mert minden embert megillet, minden ember jogképes.

   Egyenlő, mert a polgári jog szabályai azonos mértékben engedik meg az embereknek minden különbségtétel nélkül pl. vagyoni jogok megszerzését.

Ez azonban nem jelenti azt, hogy a társadalom minden tagja egyenlő feltételekkel is rendelkezik vagyoni jogok megszerzésére, mert tényleges vagyoni helyzetük messze nem egyenlő.

  Feltétlen, mert az élve született embert minden feltétel nélkül, a törvény erejénél fogva megilleti, fogamzásának időpontjától kezdve. Pl. az 1999.  májusában elhunyt apa után az 1999. Szeptemberében született gyermeke örököl.

Jogunk megadja a jogképességet minden embernek, olyanoknak is, akik nem alkalmasak arra, hogy jogviszonyaikról önállóan döntsenek, pl. csecsemő, elmebeteg.

A jogképességről sem szerződésben, sem nyilatkozatban nem lehet lemondani, korlátozni sem lehet.

A jogképesség a halállal szűnik meg.

„Az eltűnt személyt bírósági határozattal holtnak lehet nyilvánítani, ha eltűntétől számítva öt év eltelt anélkül, hogy életbenlétére utaló bármilyen adat ismeretes volna.” (Ptk. 23. §.) Ilyenkor a bíróság a halál napját a körülmények mérlegelése alapján állapítja meg, ha ez nem vezet eredményre, a halál időpontjául az eltűnést követő hónap 15. napját jelöli ki.

Ha a holtnak nyilvánított mégis előkerülne, a bírósági határozat hatálytalanná válik és az annak alapján beállott jogkövetkezmények is hatálytalanok. Pl. vagyonát örökölte a leszármazó vagy annak hiányában a házastárs, azt vissza kell adnia. Házassága azonban nem éled fel, amennyiben házastársa időközben újabb házasságot kötött.

Az ember cselekvőképessége azt jelenti, hogy valaki saját akaratelhatározás alapján a saját nevében szerez jogokat, vállal kötelezettségeket. Ezért a cselekvőképesség már nem minden embert, hanem csak a meghatározott kort elért és belátási képességgel rendelkező embert illeti meg. A cselekvőképesek mellett léteznek korlátozottan cselekvőképesek és cselekvőképtelenek is.

Cselekvőképes

1. az a nagykorú,
2. aki nem áll cselekvőképességet érintő gondokság hatálya alatt és
3. rendelkezik az ügyei viteléhez szükséges belátási képességgel.

   Nagykorú az, aki 18. életévét betöltötte, vagy a 18. életéve betöltése előtt házasságot kötött.

A cselekvőképességet érintő gondokság kétféle lehet: vagy korlátozza, vagy kizárja a cselekvőképességet.

A belátási képesség azt jelenti, hogy a mindennapi életben az általános felfogás szerint jár-e el a személy.

A cselekvőképes ember maga köthet szerződést vagy tehet más jognyilatkozatot. Ugyancsak semmis a cselekvőképességet korlátozó szerződés vagy egyoldalú nyilatkozat.

Korlátozottan cselekvőképes

1. az a kiskorú, aki a 14. életévét betöltötte és nem cselekvőképtelen,
2. az a nagykorú, akit a bíróság cselekvőképességet korlátozó gondnokság alá helyezett.

A bíróság azt a személyt helyezi cselekvőképességet korlátozó gondnokság alá, akinek az ügyei viteléhez szükséges belátási képessége – elmebeli állapota, szellemi fogyatkozása vagy valamilyen káros szenvedélye (pl. alkohol, kábítószer-fogyasztás) miatt tartósan vagy időszakonként visszatérően nagymértékben csökkent.

A cselekvőképesség korlátozottságát a bíróság „oldhatja” fel, a gondokság megszüntetésével.

A korlátozottan cselekvőképes azonban köthet olyan szerződést, amellyel kizárólag előnyt szerez, pl. elfogadhat ajándékot. Megkötheti a mindennapi élet szokásos szükségleteinek fedezésére szolgáló kisebb jelentőségű szerződéseket, pl. élelmiszert, ruhát vásárolhat. Ugyancsak szabadon rendelkezik munkával szerzett keresményével is, ennek erejéig kötelezettséget is vállalhat.

Minden más esetben a korlátozottan cselekvőképes jognyilatkozatának érvényességéhez a törvényes képviselő beleegyezése vagy utólagos jóváhagyása szükséges.

Cselekvőképtelenek

a) 14 éven aluliak (kiskorúak) és az

b) akit a bíróság cselekvőképességet kizáró gondnokság alá helyezett, pl. súlyos elmebeteg

c) aki olyan állapotban van, hogy az ügyei viteléhez szükséges belátási képessége teljesen hiányzik, pl. ittas

A bíróság azt a nagykorú személyt helyezheti cselekvőképességet kizáró gondnokság alá, akinek az ügyei viteléhez szükséges belátási képessége pl. szellemi fogyatkozása miatt állandó jelleggel, teljesen hiányzik.

Ha a gondnokságot a bíróság megszünteti, az érintett személy cselekvőképességét visszanyeri.

A cselekvőképtelen személy jognyilatkozata semmisnek tekintendő, helyette törvényes képviselője jár el, de megkötheti önmaga nevében a csekély jelentőségű ügyleteket, amelyek megkötése különösebb megfontolást nem igényel.

Vannak esetek, amelykor a törvényes képviselő mellett a gyámhatóság hozzájárulása is kell a jognyilatkozat érvényességéhez. Pl. ha a korlátozott cselekvőképes vagy cselekvőképtelen tartása a tárgy, vagy öröklési jogviszony alapján megillető jog- vagy kötelezettségről van szó.

„Bírósági vagy közjegyzői határozattal elbírált jognyilatkozat érvényességéhez a gyámhatóság jóváhagyása szükséges.” (Ptk. 19. §. (2) bek.)

   Törvényes képviselőnek tekintjük a szülőt, a gyámot, a gondnokot.

1.3.2. Az állam mint jogalany

Az állam létezésétől kezdve alanya vagyoni jogoknak. Jogképessége általános, kiterjed mindenfajta jog, kötelezettség megszerzésére, kivéve amelyek természetüknél fogva az emberhez kötődnek. Pl. ha van örökös, az arra száll, házasságot csak természetes személy köthet.

Az állam a polgári jogviszonyokban közvetlenül és közvetve vehet részt.

Közvetlenül akkor jelenik meg jogalanyként, ha az a vagyontárgy, amelyre a jogviszony vonatkozik az államot illeti meg és egyik állami szerv kezelésébe sem tartozik, vagy olyan állami szerv kezeli, amelyik nem önálló jogalany, ill. a vagyontárgy rendeltetése nincs határozottan megállapítva. Ez ritka eset. Pl. az állam kötelezettséget vállal valamely tartozás kifizetéséért, vagy ha valaki örökösök nélkül hal meg, akkor az állam lesz az örökös, vagy az államnak juttatott ajándék.

Az államot ha a polgári jogviszonyban közvetlenül vesz részt, a pénzügyminiszter képviseli, de ezt a jogkörét más állami szerv útján is gyakorolhatja.

Az állam rendszerint szervei útján vesz részt a polgári jogviszonyokban. Ezek a szervek önálló jogi személyek.

Az állam és a jogi személyek jogalanyisága között különbség van:

a) Az állam jogalanyisága elsődleges, a jogi személyeké származékos, hiszen az állam akaratától függ jogalanyiságuk.

b) A jogi személyek keletkezésére, működésére vonatkozó szabályokat az állam állapítja meg, ezek a szabályok az államra nem alkalmazhatók.

     1.3.3. A jogi személyek

Az állam jogi személyeknek ismeri el az állami, gazdasági, társadalmi szerveket és szervezeteket, az egyesületeket, egyéb szervezeteket, ha feladataikhoz szükséges, hogy vagyoni jogaik és kötelezettségeik legyenek.

Jogi személyek a fentiek alapján az állami, önkormányzati, gazdasági, társadalmi és más szervezetek. Pl. állami vállalat, tröszt, költségvetési szervek, szövetkezetek, leányvállalat, egyesületek, alapítványok. A jogi személy (jogképes szervezet) polgári jogi jogviszony alanya lehet, saját nevében szervezhet jogokat és vállalhat kötelezettségeket. Jogképessége kiterjed minden olyan jogra és kötelezettségre, amelyek jellegüknél fogva nem csupán az emberhez fűződhetnek.

A jogi személy kritériumai az alábbiakban foglalhatók össze:

          a) Állandó szervezettel kell rendelkeznie, amelyben (amelyen belül) van olyan szerv, amely a szervezet akaratát kialakítja, a döntéseket meghozza, végrehajtja, ez az ún. ügyintéző szerv, valamint van olyan képviselő szerve, amely a jogi személy akaratát kifelé kifejezésre juttatja.

b) Rendelkezik olyan az állam által elismert céllal, feladattal, amelynek megvalósításához az önálló jogalanyiság szükséges. Ez a feladat vagy a gazdasági fogalomban való részvétel lehet, de elképzelhető hatalmi-politikai, társadalmi jellegű cél, feladatvállalás is. A jogi személy célja lehet politikai, társadalmi, gazdasági jellegű. Jogilag tilos vagy lehetetlen célra jogi személy nem jöhet létre.

c) Kritérium a szervezet huzamossága, tartós működése.

d) Fontos dolog, hogy a jogi személy a tagok (alapítók) vagyonától elkülönített vagyonnal rendelkezzen.

A jogi személyek egyes fajtáinál a törvény meghatározhatja az elkülönített vagyon mértékét. Pl. Kft-nél legalább hárommillió forint a törzstőke minimuma.

A jogi személyt önálló vagyoni felelősség terheli, amelynek fedezete a tagok vagyonától elkülönített vagyon.

f) Állami elismerés, vagyis a jogi személyek nyilvántartásba-vétele szükséges.

Ezt a nyilvántartásba-vételt a jogi személyek fajtáitól függően más és más állami szerv végzi. Pl. gazdasági társaságokat a cégbíróság, politikai pártokat, egyesületeket, alapítványokat a szervezet székhelye szerinti megyei bíróság veszi nyilvántartásba.

A fenti kritériumok egybeolvasása után meghatározható a jogi személy fogalma, miszerint: Olyan állandó szervezet, amely huzamosabb ideig működik, feladataihoz szükséges, hogy vagyoni jogai és kötelezettségei legyenek, elkülönített vagyona van, amellyel felel jogi cselekményeiért.

Jogi személy létrejöhet

    a) Jogszabállyal, ha valamely szerv alapításáról jogszabály rendelkezik. Pl. törvény új minisztérium felállításáról vagy felsőoktatási intézmény létrehozásáról, önkormányzati rendelet általános iskola létesítéséről határoz.

    b) Hatósági határozattal is akkor, ha erre felhatalmazott állami szerv jogi személy létrehozását rendeli el. Pl. Rendőrség fedőszervként gazdasági hatóságot hoz létre.

1. Önkéntes társulással és ennek állami elismerésével az utóbbi évtizedben számos gazdasági társaság, szövetkezet, egyesület, alapítvány jött létre. Azt mondhatjuk, hogy az önkéntes társulás a jogi
2. Személyek igen gyakori keletkezési módja.

A jogi személyek általános megszűnési módja az, hogy úgy szűnik meg, ahogyan létrejött, de az önkéntes társulással létrejöttet jogszabály, hatósági határozat és megszüntetheti.

Létrejöttének, megszüntetésének feltételeit a jogszabályok konkrét jogi személy fajtákra tekintettel határozzák meg.

A polgári jogi jogviszony tárgya az az érdek, amelynek kielégítése a jogviszony célja. Ezt az érdeket rendszerint valamely dolog vagy más eredmény testesíti meg.

Pl. Autó vásárlás vagy a cég irodái takarításának bérbe adása.

A polgári jogi jogviszonyban, de egyáltalán a polgári jogban a dolog szó gyakran használatos fogalom. Ezért fontos a meghatározása.

A dolog jogi értelemben minden testi tárgy, ami érzékszerveinkkel felfogható, látható, érinthető, tapintható. A dolog egy fizikailag létező valóság, de a jog a pénz- és értékpapírokat, az energiákat is dologként fogalmazza meg. A pénz- és értékpapírok dolgok ugyan, de a fogalomban mégsem fizikai minőségük, hanem értékük alapján vesznek részt. A dolgoknak többféle csoportosítása lehetséges.

Az egyik leggyakoribb csoportosítás azon alapul, hogy a dolgok a mindennapokban hogyan vesznek részt az áruforgalomban.

Eszerint a dolgok lehetnek forgalomképesek, korlátozottan forgalomképesek és forgalomképtelenek.

    Forgalomképesek a szabadon átruházható dolgok.

 Korlátozottan forgalomképesek azok a dolgok, amelyek engedéllyel kerülnek át más személy tulajdonába. Ilyenek pl. a fegyverek.

Forgalomképtelenek a polgári forgalomból kizárt dolgok, ezeken tulajdonjogváltozás nem jöhet létre. Pl. folyók, műemlékek.

A dolgok más csoportosításban lehetnek ingatlanok és ingók.

Ingatlanok a földterület és a velük összeköttetésben álló dolog, pl. ház.

Ingó, minden más dolog az.

További csoportosításai a dolgoknak:

Helyettesíthető az a dolog, amelyet mérték vagy szám szerint tartanak nyilván.

Nem helyettesíthető az, amelynek az egyedisége a lényeges. Pl. Munkácsy Mihály festményei.

A helyettesíthetőség a dolog forgalmi tulajdonsága, ezen belül szerződési meghatározásként egyediséget és fajlagosságot különböztetünk meg.

Egyedileg meghatározott a dolog, ha a szerződés meghatározza azt a konkrét dolgot, amellyel teljesíteni kell. Pl. Munkácsy egy konkrét festménye.

Fajlagos meghatározásnál a szerződés nem a konkrét dolgot határozza meg, hanem az árúfajt, ezen belül a minőséget, mértéket. Pl. 100 q I. osztályú őszi árpa.

Az egyedi szolgáltatásra azt mondhatjuk, hogy „ezt” kell teljesíteni, tehát a szerződés csak a konkrét, kijelölt dologgal teljesíthető, fajlagos szolgáltatásnál „milyenből ennyit”, vagyis bármely dologgal teljesíthető a szerződés, ha az a fajtából a minőség-mennyiség feltételeknek megfelel.

Jogunk ismeri még a zártfajú szolgáltatást is, amely azt jelenti, hogy egy árúfajon belül a kötelezettség egy szűkebb körre korlátozódik. Pl. a kötelezett a 100 q őszi árpát a saját terméséből szolgáltassa.

A dolgok más megkülönböztetése alapján lehetnek állóeszközök és forgóeszközök.

  Állóeszközök egy cég termelőeszközei, épületei, vagyis mindaz, ami értékét fokozatosan adja át a terméknek, ha értéke az 50.000 Ft-ot meghaladja.

     Forgóeszköz minden más dolog, pl. nyersanyagok, árúk.

A fent vázolt csoportosítások ismerete elengedhetetlenül fontos a szerződéskötéssel foglalkozók számára, bár az ő elhatározásuktól függ, hogy az adott szerződés mennyire pontosan jelöli meg a szolgáltatást, a dolgot.

       1.5. A polgári jogi jogviszony tartalma

A polgári jogi jogviszony tartalmát azok a jogok és kötelezettségek adják, amelyek a feleket megilletik a jogviszony tárgyával kapcsolatban. Általában ezek a jogok és  kötelezettségek kölcsönösen feltételezik egymást, egymással tartalmi összhangban állnak. Pl. visszterhes szerződésnél egy kötelezettség tartalmát (értékét) a vele szemben álló jogosultság határozza meg.

Amíg a jogviszony tárgya valamely érdek kielégítése, amelyet emberi magatartás valósít meg, addig a jogviszony tartalma a feleknek e magatartásra vonatkozó jogai és kötelezettségei.

A téma kapcsán szólnunk kell a kötelezettség és a felelősség viszonyáról.

A kötelezettség az adott jogviszonyban meghatározott magatartásra irányul, a felelősség pedig helytállás valamely kötelezettségért, különösen annak megszegéséért.

A felelősségnek is többfajta csoportosítása lehetséges:

    a) Egyenes felelősség az, ha a felelősség ugyanazt a személyt terheli, mint akit a kötelezettség. Pl. adásvételi szerződés vevője vételárat köteles fizetni, ha nem teszi, ezért felelős.

    b) Járulékos a felelősség, ha mást terhel a kötelezettség és mást a felelősség. Pl. a kezes felelőssége az adós kötelezettségeiért.

    c) Korlátlan felelősség alapján a kötelezett egész vagyonával köteles helytállni a tartozásokért.

    d) Korlátozott felelősségnél csak vagyona egy részével áll helyt a kötelezett.

Ennek egyik fajtája a dologi felelősség, amelynek a lényege, hogy a követelés kielégítése csak abból a konkrét dologból lehetséges.

    e) Egyetemleges felelősség esetén minden kötelezett az egész tartozásért felel.

    f) Osztott felelősség fennállásakor minden kötelezett csak a ráeső résszel tartozik.

A jogi tények csoportosítása lehetséges

a) emberi magatartások,

b) emberi körülmények,

c) állami intézkedések és

d) külső körülmények szerint.

Az emberi magatartások lehetnek megengedett akaratnyilvánítások, pl. a szerződéskötés, de az emberi magatartás lehet jogellenes is, olyan, amelyet jogszabály tilt. Pl. a birtokháborítás. A birtokháborítás mindenkivel szemben jogellenes, függetlenül attól, hogy ki ellen irányul, ezt abszolút jogellenes magatartásnak nevezzük.

A jogellenesség másik fajtája a relatív jogellenesség, amely csak egy meghatározott személlyel szemben jogellenes magatartás. Pl. a szerződésszegés csak a szerződő féllel szemben jogellenes.

A jogellenességtől különbözik a vétkesség. A vétkesség akarati hiba következménye, amely azt jelenti, hogy az egyén nem úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható lett volna. Vétkesség esetében a hangsúly az akaraton van, azon, hogy valaki mit és miért akar. Pl. nagy erővel belekönyököl az egyén a troli ablakába és az kitörik. Ezért a cselekményért őt vétkesnek mondjuk.

Jogot sérteni az adott helyzetben általában elvárható magatartással is lehet, ekkor vétlen jogellenességről beszélünk. Pl. szükséghelyzetben történő károkozás, ha a károkozás a szükséges mértéket nem lépi túl.

Emberi körülmények azok, amelyek nem nevezhetők emberi magatartásnak, mégis jogviszonyt befolyásoló (keletkeztető, megszüntethető) szerepük van. Pl. ilyen objektív emberi körülmény a születés vagy a halál.

Szubjektív emberi körülmény az ember tudati állapota, amelynek alapján az ember lehet jó- vagy rosszhiszemű. Az ember tudati állapotánál nem akaratra, hanem az ismeretekre helyeződik a hangsúly.

Jóhiszemű az, aki a látszat szerint ellenkező valóságról nem tud és nem is kell tudnia róla. Pl. üzletben használt gépjárművet vásárol, vagy abban a hiszemben vesz meg egy kerékpárt, hogy az eladó a tulajdonos.

Rosszhiszemű  az, aki tud a látszattal ellentétes valóságról, vagy arról a körülmények miatt tudnia kellene. Pl. tud róla, vagy az alacsony vételár miatt tudnia kellene, hogy az utcán felajánlott video lopott termék.

Az állami intézkedések lehetnek olyanok, amelyek jogviszonyt hoznak létre, ezt konstitutív aktusnak nevezzük. Ilyen pl. a cégbejegyzés. De lehetnek olyanok is, amelyek csak megállapítják mely jogviszony fenállását vagy fenn nem állását. Ezeket deklaratív aktusoknak nevezzük. Pl. a bírói ítéletek egy része ilyen.

A külső körülmények azok, amelyek függetlenek bármely emberi magatartástól, mégis jogviszonyt befolyásoló szerepük van. Pl. villámcsapás, földrengés, amelyek miatt adott esetben a szerződés nem teljesíthető.

A szerződés azért jött létre, hogy a különböző szükségletek kielégítést nyerjenek. Az állam szabályozza a szerződéskötés, teljesítés kérdéseit, jogi védelmet nyújt a szerződési igények kielégítéséhez.

A szerződés két vagy több személy jogi hatást kiváltó, egybevágó akaratnyilatkozata. A szerződés meghatározott személyek között jön létre, amely kötelezettséget keletkeztet valamely szolgáltatás teljesítésére és jogosultságot ennek követelésére.

A szerződés fogalmának három lényeges eleme van: az akarat, a nyilatkozat és a jogi hatás elérése.

1. A szerződési akaratról. A szerződés létrejöttének mozgatói ugyan a szükségletek, de nem minden áruszükséglet nyert kielégítést. Ennek különböző okai lehetnek, többek között anyagiak is. Ahhoz azonban, hogy a szerződés létrejöjjön, elengedhetetlen az akarat mint „belső tényező”, amely átfogja az egész szerződéskötés folyamatát, annak következményeivel együtt. A szerződési akarat hiányához fűződő következmény a szerződés érvénytelensége. Nincs meg a szerződési akarata pl. a cselekvőképtelen vagy korlátozottan cselekvőképes személynek, ezért az általuk kötött szerződés semmis.
2. A szerződési nyilatkozatról. A szerződési akarat a nyilatkozattal válik mások számára is megismerhetővé. Ez a nyilatkozat többféle formában történhet: ráutaló magatartással, szóban, írásban. A szerződések körében a polgári jog a nyilatkozati elv elsőbbségét vallja, vagyis, ha a nyilatkozat eltér az akarattól, a nyilatkozatot tevő fél a nyilatkozatának tartalma szerint köteles eljárni. Ennek az elvnek az a célja, hogy a nyilatkozatát nyilatkozatának alapos megfontolására ösztönözze, ezáltal megkímélje másokat attól, hogy előttük rejtve maradó akarat érvényesüljön.
3. A jogi hatásról. A szerződés célja valamely szükséglet kielégítése és ezzel érdek-megvalósítás. Pl. bérleti szerződésnél használati jog, adásvételnél tulajdonjog megszerzésével érhető el a kívánt jogi hatás.

A szerződésben részt vevő alanyokat feleknek nevezzük. Mivel a szerződések többségében a szolgáltatással szemben ellenszolgáltatás áll, a szerződések visszterhesek, ennek megfelelően a felek szerepe is más. Aki a szerződés következtében valamit elvárhat, követelhet, ő a jogosult, akit pedig valamilyen kötelezettség terhel, ő a kötelezett. Megjegyzendő azonban, hogy a fenti pozíciók szétválasztása fontos, de a gyakorlatban a jogosultnak is vannak kötelezettségei és fordítva, a kötelezettet is megilletik jogosultságok. Kivétel az ingyenes szerződés, pl. ajándékozás, amelyben a szolgáltatást ellenszolgáltatás nem követi.

Nem minden szerződés „kétszemélyes, több alany is szerepelhet benne, akár a jogosulti, akár a kötelezetti oldalon. Van olyan esetkör is, amikor nem ugyanabban a jogosulti, ill. kötelezetti pozícióban szerepel több személy, hanem önálló pozíciót töltenek be, pl. életbiztosításnál a biztosító, a szerződő fél mellett a biztosított, ill. kedvezményezett, vagy fuvarozási szerződésnél a feladó, a címzett és a fuvarozó. Ismerünk olyan szerződésfajtát is, amelyben járulékos pozíciót tölt be harmadik személy. Ennek tipikus esete a kezesség, amely azért járulékos pozíció, mert a kezesnek csak akkor kell teljesítenie az adós felé, ha a kötelezett nem teljesít.

A szolgáltatás megnyilvánulhat egyszeri tevékenységben és tartós, időszakonként visszatérő magatartásban is. Pl. adásvétel, bérlet.

Az egyik ilyen elv a szükséglet-kielégítési elv. A felek azért kötnek szerződést, mert az egyik félnek arra van szüksége, amire a másiknak nincs.

A másik fontos elv a szerződési szabadság elve, amelynek több összetevője van.

a) A szerződéskötési szabadság azt jelenti, hogy a személy maga dönti el, akar-e szerződést kötni vagy sem. Ez alól az általános elv alól a törvény kivételt állapít meg, mert megengedi, hogy jogszabály a szerződéskötést kötelezővé tegye. Pl. gépjármű felelősségbiztosítás.

b) A szerződési partner megválasztásának szabadsága, amely a szerződő fél személyének megválasztását jelenti.

c) A szerződési típusszabadság elve szerint a felek döntik el, milyen típusú szerződést kívánnak kötni. Ez azt jelenti, hogy nemcsak a Ptk-ban nevesített szerződéseket köthetik meg, hanem a legváltozatosabb tartalmi, érdekeiknek leginkább megfelelőt, ugyanis nincs típuskényszer.

d) A tartalmi szabadság elve alapján a felek a szerződés tartalmát szabadon állapíthatják meg, így egy szerződés több szerződéstípus elemeit is tartalmazhatja. Pl. ajándékozással vegyes adásvétel. Gyakran előfordul a gyakorlatban, hogy vállalkozási szerződésnél a mű elkészítéséhez az anyagot a vállalkozó adja, pl. varrónő adja a ruhaanyagot, ez az adásvétellel vegyes vállalkozási szerződés.

A harmadik fő elv, amely a szerződésekre jellemző, az együttműködési elv. A felek a szerződési akarat kinyilvánításától a szerződés teljesítéséig együttműködnek, tájékoztatják egymást, a kölcsönösen jó viszony alapján segítik a szerződésben foglaltak megvalósítását. Ezen elv tartalma pontosan nem határozható meg, csupán körülírható.

Ajánlatot megbízott útján is lehet tenni.

Aki szerződéskötésre tesz ajánlatot, ajánlatához meghatározott ideig kötve van, kivéve, ha ő ezt a kötöttséget kizárta. Ez az időtartam nem lehet korlátlan, nem tarthat örök időkig, az ajánlattevő nem lehet hosszú ideig bizonytalanságban. Szükséges tehát egy ésszerű időtartam meghatározása.  Ha az ajánlattevő nem határozta meg az ajánlati kötöttség időtartamát, akkor a Polgári Törvénykönyv rendelkezéseit kell irányadónak tekinteni.

A jelenlévők között vagy a telefonon tett ajánlatot („múló eszköz”) nyomban el kell fogadni.

Távollevőnek tett ajánlat („maradandó forma”) esetében azon idő elteltével szűnik meg az ajánlati kötöttség, amelyen belül az ajánlattevő a válasz megérkezését rendes körülmények között várhatta.

Levélben tett ajánlatnál az ajánlati kötöttség időtartama annyi, amennyi a postafordultával való levél megérkezéséhez szükséges.

Távirat, telex esetén is annyi idő áll rendelkezésre az ajánlat megfontolásához, amennyi idő a válasz megérkezéséhez kell.

Az ajánlati kötöttség kezdete az az időpont, amikor az ajánlat a címzett tudomására jutott. A címzett reagálása az ajánlattételre háromféle lehet.

     a) Az ajánlatot változatlan tartalommal elfogadja és erről értesíti az ajánlattevőt.

     b) Válasznyilatkozata eltér az ajánlattól, ilyen esetben szerződés nem jön létre, az eltérő választ új szerződési ajánlatnak kell tekinteni.

     c) Nem válaszol az ajánlatra, vagyis szerződés nem jöhet létre, ugyanis a hallgatás nem beleegyezést jelent a szerződéskötésbe.

Az ajánlattevő ajánlatát visszavonhatja, de csak akkor, ha a visszavonás legkésőbb az ajánlattal egy időben érkezik meg. Pl. levél útján tett ajánlatot megérkezése előtt telefonon hatálytalaníthatjuk.

Előfordulhat, hogy elfogadó idejében megtett nyilatkozat késve érkezik meg az ajánlattevőhöz. Erről a tényről, vagyis, hogy késés miatt nem jött létre a szerződés, az ajánlattevő köteles értesíteni a másik felet. Ha ezt az értesítést elmulasztja, a szerződés létrejön.

Az ajánlattétel a szerződéskötés kezdeményezésének egyik lehetséges módja. Szerződéskötés kezdeményezése gyakran szükségleti oldalról indul ki, vagyis megrendelést küld az egyik fél a másiknak, mert tisztában van vannak lehetőségeivel. Gyakori az a mód is, hogy a megrendelő közli igényeit és ezzel kapcsolatban kér ajánlatokat. Ez rendszerint pályázat formájában történik. A benyújtott pályázatok közül a legjobb, leggazdaságosabb megoldás lehet a nyertes.

2.4.3. A szerződés létrejötte

Szerződés az ajánlat és az elfogadás, a felek akaratának egybevágó volta esetén jön létre. A szerződés megkötéséhez a feleknek a lényeges kérdésekben meg kell állapodniuk, vagyis azokban, amelyeket jogszabály vagy bármelyikük ilyennek minősít.

Az egyes szerződéstípusok sajátosságai is meghatározók lehetnek, hogy mi a lényeges elem, pl. szállítási szerződésnél az időpontok, hely.

Általában azonban minden szerződéstípusra vonatkozóan meghatározható azon minimális, lényeges pontok köre, amelyek nélkül nem beszélhetünk szerződésről.

     a) Felek neve, személyi adatok, pozíciójuk (jogosult, kötelezett a szerződés típusoknak megfelelően elnevezéssel pl. bérbeadó-bérlő, megrendelő-vállalkozó).

b) A szerződés tárgya, vagyis a szolgáltatás pontos megnevezése, mennyiség, minőség stb. paraméterekkel.

c) Az ellenszolgáltatás meghatározása, amely a legtöbbször pénz.

A feleknek nem kell megállapodniuk olyan kérdésekben, amelyeket jogszabály rendez, elegendő csupán az arra való hivatkozás. Pl. A szerződésben nem szabályozott kérdésekben a Ptk. Szabályai az irányadók.

2.4.4. A szerződés alakja

Szerződést bármilyen alakban lehet kötni, létrehozása nincs meghatározott alakhoz kötve. A felek szerződési akaratukat bármilyen formában, szóban, írásban és rámutató magatartással is kifejezhetik. Mégis a szerződéseknek csak egy bizonyos csoportját szokták szóban kötni, mégpedig azokat, amelyeknél ritkán keletkezik jogvita. Ilyenek az azonnal teljesedésbe menő szerződések, pl. a kiskereskedelmi adásvételek. Ezekben az esetekben is a vevő az eladótól pénztári bizonylatot, számlát, jótállási jegyet kap, amely bizonyítja, hogy mikor, mit vásárolt. Ezeknek a bizonylatoknak hibás teljesítés esetében van jelentőségük.

A szerződések nagy részénél jogszabály vagy a felek akarata kívánja meg bizonyos alaki feltételek meglétét. Ez az alakiság az írásbeliséggel kapcsolatos alakiság, vagyis írásbafoglalás.

A szerződés írásos formája lehet egyszerű írásbafogalás, amely csupán a szerződő felek aláírását tartalmazza, pl. biztosítási szerződés, tartási- és életjáradéki szerződés, vállalkozási-, megbízási szerződés, kölcsön-szerződés. Jogszabály több esetben az egyszerű írásbeliségen túlmenően ír elő különleges alakot, vagyis a szerződés minősített írásbafoglalását, pl. gazdasági társaságot alapító szerződés érvényességéhez, házassági vagyonjogi szerződéshez ügyvéd vagy jogtanácsi ellenjegyzés kell, meghatalmazáshoz két tanú aláírására van szükség. A minősített írásbafoglalás a fentiek alapján azt jelenti, hogy a szerződést tanúk vagy más személyek, ügyvéd, jogtanácsos, közjegyző hitelesíti. Abban az esetben, ha a fél írástudatlan vagy nem képes írni, pl. eltört a karja, a szerződést közokiratba vagy teljes bizonyító erejű magánokiratba kell foglalni, vagyis az utóbbi alapján a fél aláírását bíróság, közjegyző hitelesíti vagy két tanú aláírásával igazolja, hogy a fél az okiratot előttük írta alá vagy aláírását előttük sajátjának ismerte el. A közokirati forma a leghitelesebb okirat, mert pótolja az egyszerű vagy minősített írásbeli alakot is. Különleges formája a szerződéseknek, mert pl. bírósági határozat nélkül is végrehajtásnak van helye, ha a kézizálog szerződést közokiratba foglalták. A közokirat fogalma úgy határozható meg, hogy a szerződésnek közjegyző, bíróság vagy más állami hatóság által való írásbafoglalása. Közokirat elkészítéséhez a felek leggyakrabban közjegyző közreműködését kérik. Közokirathoz kötött ügyletek pl. akaratnyilvánításra kisebb fokon képes személyek (a fél vak, néma, süketnéma) ügyletei, házasságon kívül született gyermek teljes hatályú atyai elismerő nyilatkozata, korlátozottan cselekvőképes személy végrendelete, ingó dolgokat terhelő jelzálogjog alapítása.

Az írásbeli alak megsértésével kötött szerződés semmis. A szerződés megszüntetéséhez és felbontásához is ugyanolyan forma szükséges, mint a megkötéséhez.

Gyakran létesül előszerződés árucikkel (termékek), szolgáltatásokkal kapcsolatban, de nem idegen a kulturális szférától sem ez a gyakorlat. Pl. zenekarok, színházak turnéi, amelyekben a művészek előszerződés alapján kötelezik el magukat egy későbbi időpontra.

A szerződés megkötését bármelyik fél megtagadhatja, ha bizonyítja, hogy az előszerződés létrejötte után beállott körülmény folytán a szerződés teljesítésére nem képes, illetőleg a szerződés megkötése nemzetgazdasági érdeket sértene, vagy ha e körülmény alapján a szerződés megkötése után elállásnak vagy felmondásnak lenne helye.

Az előszerződések egyedi szerződések, amelyektől lényegében különböznek az általános szerződési feltételek. A termékek tömeges értékesítésével foglalkozó cégek előre, egyoldalúan kidolgozzák azokat a feltételeket, amelyek alapján a fogyasztókkal szerződnek. A szerződő fél döntési lehetősége nem sok, csak annyi, hogy eldöntse, kíván-e szerződést kötni ezekkel a feltételekkel. Ezeknek a feltételeknek, un. blanketta-szerződéseknek az alkalmazása elkerülhetetlen, mert a vállalkozó-kereskedelem nem tud széles vevőkörével külön-külön tárgyalni. Szokásos alkalmazása a tartós fogyasztási cikkek adásvételénél, utazási irodáknál, közszolgáltatásoknál, pl. gépjárműjavítás, gáz- és villamosenergia szolgáltatás, vegytisztítás, utazási feltételek.

Az általános szerződési feltételek csak akkor válnak a szerződés részévé, ha azokat a másik fél kifejezetten vagy ráutaló magatartással elfogadta.

Az általános szerződési feltétel előnye mellett hátránya az, hogy a vállalkozás a feltételeit túlzottan egyoldalúan dolgozza ki, bár érdekében áll olyan előnyös feltételek adása, amelyek árújának, szolgáltatásának kelendőségét jelenthetik. Túlzottan egyoldalú előny kikötése esetén bírósághoz fordulhatunk, a bíróság a megtámadás alapossága esetén a sérelmes kikötés érvénytelenségét megállapítja, mindenkire kiterjedő hatállyal.

A keretszerződés a tömeges szerződéskötés megkönnyítésének másik módja, de jellegében eltér az előbbitől. Az eltérés abban jelentkezik, hogy a felek állapodnak meg a későbbikben történő, teljesedésbe menő szerződések ismétlődő feltételeiben. Leegyszerűsíti tehát a szerződés létrejöttét, mert a feleknek alkalmanként csak a lényeges pontokban kell megállapodniuk. A keretszerződés a szerződéskötés leegyszerűsített technikáját teszi lehetővé, de meghatározott partnerek között.

2.4.6. Képviselet

Szerződést kötni vagy más jognyilatkozatot tenni nemcsak személyesen lehet, hanem képviselő útján is. A képviselet azt jelenti, hogy a felet képviselő helyettesíti, a nyilatkozó személy helyett a képviselő jár el, akinek nyilatkozata által a képviselet válik jogosítottá illetve kötelezetté.

Általános szabály, hogy képviselet bármilyen akaratnyilatkozatnál lehetséges, ugyanis a polgári jog körébe tartozó tárgykörök nem igénylik a felek közvetlen közreműködését. Kivételek persze vannak, ezek az un. Legszemélyesebb jellegű jognyilatkozatok, mint pl. a házasságkötés, végrendelet.

A képviselet alapulhat törvényen vagy hatósági rendelkezésen, jogügyleten, jogi személy alapszabályán, ill. szervezeti szabályzatán. A képviseletnek tehát három formája van: a törvényes képviselet, a szervezeti képviselet és a meghatalmazáson alapuló képviselet.

Törvényes képviselet esetén a képviseleti jogkört jogszabály, ill. hatósági határozat állapítja meg. Törvényes képviselő a szülő, a gyám, a gondnok. Ez a képviseleti jog a kiskorú gyermek, a korlátozottan cselekvőképes vagy cselekvőképtelen nagykorú személyek képviseletét jelenti.

Szervezeti képviselettel minden jogi személynél találkozunk, mert a jogi személy minden fajtájánál meghatározott, hogy mi a jogi személy képviselő szerve, pontosabban, ki az az egyén, aki a jogi személy képviselője. Általában ez a legmagasabb beosztáshoz kötődő jogosultság, de nem szükségképpen. Képviselő nélkül gyakran a jogi személy nem is tudja működését megkezdeni, pl. egyesülés, közös vállalat igazgatója.

A meghatalmazáson alapuló képviselet egyoldalú jogügylet, amelyet a képviselt ad képviselője számára. Ez a meghatalmazás lehet általános, de terjedelmében korlátozott is, pl. ingatlan csak meghatározott felső határösszegig vásárolható meg. A képviseleti jogkör terjedelme a meghatalmazástól függ.

Ha a képviselő képviseleti jogát túllépve, vagy annak hiányában jár el, álképviseletről van szó. Az álképviselő által kötött szerződés érvénytelen lesz, kivéve, ha a képviselt személy utólag jóváhagyja.

Meghatalmazás adható határozott időre és határozatlanra is, amelyek bármikor visszavonhatók. Képviselőként akár polgári-, akár büntető-, akár családjogi ügyben gyakran jár el ügyvéd.

2.5.1. Érvénytelen szerződések

Az érvénytelenség azt jelenti, hogy a szerződéssel elérni kívánt jogi hatás elmarad, vagyis az érvénytelen szerződés törvényes ok miatt nem váltja ki azt a jogi hatást, amelyet egyébként a törvény a szerződésektől remél.

Érvénytelen a szerződés akkor, ha a szerződési akaratban, a szerződési akaratnyilatkozatban vagy a célzott joghatásban lévő fogyatékosság miatt nem alkalmas valamely érdek kielégítésére.

Akkor érvénytelen a szerződés, ha az érvénytelenség oka a szerződéskötéskor áll fenn.

Az érvénytelenségnek két fajtája ismeretes; a semmiség és megtámadhatóság.

A semmisség feltétlen érvénytelenséget jelent, azt, hogy az ilyen szerződés önmagában véve érvénytelen, a törvény erejénél fogva. Semmisségre bárki, határidő nélkül hivatkozhat, bármely állami hatóság vagy bírósági hivatalból veszi figyelembe, mindenféle külön eljárás nélkül.

A semmisség okai

a) A cselekvőképtelen és a korlátozottan cselekvőképes személyek által kötött szerződés, mert nem rendelkeznek ügyeik viteléhez szükséges belátási képességgel.

     b) Színlelt szerződés esetében a színlelés célja rendszerint a jogszabály vagy harmadik személy jogvédte érdekének kijátszása. Pl. az adós végrehajtás alá vonható vagyontárgyait tartozása behajtásának meghiúsulása céljából színlelt adásvételi szerződéssel ismerősére, hozzátartozójára ruházza át.

     c) Fizikai kényszer esetében nincs meg a szerződési akarat. Ilyen remélhetőleg ritkán fordul elő, mert ilyenkor a szerződést aláíró csak eszközül szolgál anélkül, hogy akarata kifejezésre jutna. Pl. erőszakkal vezetik a kezét, hogy a szerződést írja alá.

     d) Álképviseletnél a képviseleti jogkor hiányáról vagy annak túllépéséről van szó.

     e) Alaki hiba miatt, mert a szerződéskötés nem a törvényben megkívánt alakszerűségek betartásával történt, pl. ingatlan adásvételt nem foglalták írásba.

     f) Uzsorás szerződés esetében szerződéskötéskor a másik fél helyzetének kihasználásával feltűnően aránytalan előnyt kötöttek ki a felek.

g) A szerződés lehetetlen szolgáltatásra irányulásakor is semmis a szerződés.  Fizikai lehetetlenség áll fenn, ha a szolgáltatás a technika adott fejlettségi fokán nem teljesíthető, jogi lehetetlenség áll fenn, ha jogszabály tiltja a szolgáltatást, pl. nyilvánosház üzemeltetése.

     h) Jogszabályba, jó erkölcsbe ütköző szerződés is semmisséget von maga után.

Az érvénytelenség másik fajtája a megtámadhatóság, amely szerint a megtámadható szerződés feltételesen érvénytelen, csak akkor, ha az arra jogosult vagy érdekelt fél egy éven belül sikerrel megtámadja a bíróságon.

A megtámadási határidő kezdete a tévedés, megtévesztés felismerésekor, fenyegetésnél a kényszerhelyzet megszüntekor, a szolgáltatás feltűnő aránytalansága esetén a sérelmet szenvedő fél teljesítésekor, kényszerhelyzetnél ennek megszüntekor.

A megtámadhatóság okai:

     a) Tévedés. Ha valaki az akaratát hamis, nem a valóságnak megfelelő feltételezés, körülmény hatására alakítja ki. Ez akkor megtámadási ok, ha a tévedés lényeges körülményre vonatkozik és azt a másik fél okozta vagy felismerhette. A szerződés alanyában, tárgyában való tévedés mindig lényeges. Pl. valaki abban a feltevésben köt tartási szerződést, hogy az eltartója szakképzett és munkabíró ápoló.

     b) Megtévesztés. Szándékos tévedésbe ejtés, amelyet a másik fél tudatosan, szándékosan okoz lényeges körülmény tekintetében. Pl. a reklámozott sütőben leragad a palacsinta.

     c) Fenyegetés. Hasonlóságot mutat a fizikai kényszerrel, de itt lelki kényszerről van szó.           Ezt a lelki kényszert a szerződő féllel vagy hozzátartozójával szemben helyezik kilátásba, amely irányulhat élet, testi épség, vagyontárgy ellen is.

     e) A szolgáltatás és az ellenszolgáltatás között feltűnően nagy az értékkülönbség anélkül, hogy az egyik felet az ajándékozás szándéka vezetné. A bírói gyakorlat szerint 40-50 %-os értékkülönbség már feltűnően nagy.

Az érvénytelenség jogkövetkezménye az, ha még nem történt teljesítés, úgy kell tekinteni a szerződést, mintha létre sem jött volna. Amennyiben történt teljesítés, az eredeti állapotot vissza kell állítani, a szolgáltatás és az ellenszolgáltatás kölcsönösen visszajár.

Ha a szerződéskötés előtt fennállott helyzetet nem lehet visszaállítani, a bíróság a szerződést érvényessé nyilvánítja, ha az érvénytelenség oka megszüntethető, pl. a feltűnő értékaránytalanság, egyoldalú előleg kiküszöbölésével.

Előfordulhat, hogy a szerződés csak részben érvénytelen, ez rendszerint az egész szerződést azzá teszi, kivéve, ha a felek a szerződést az érvénytelen rész nélkül is megkötötték volna.

Két fajtája ismeretes: a természetes kötelmek és az elévült kötelmek.

A természetes kötelmek körébe tartozó szerződések kötése nem tilos, de a jog nem segít lebonyolításában, mert jellegük, jelentőségük ezt nem indokolja. Ezek tehát olyan szerződések, amelyek sohasem voltak érvényesíthetők. Három esetköre van:

a) Játékból vagy fogadásból eredő követelések, kivéve az államilag engedélyezettet.

b) Kifejezetten játék vagy fogadás céljára ígért vagy adott kölcsönből eredő követelés

c) Szeszesital fogyasztására kölcsönadott pénzösszeg, az ún. „kocsmai” hitel.

Az elévült kötelmek olyan szerződések, amelyek eredetileg érvényesíthetők voltak, de erre hosszú időn keresztül nem került sor, ezért az érvényesíthetőségük megszűnt.

Az elévülés jogintézményét az indokolja, hogy az idő múlásával a szerződéshez fűződő jogosultságot mind nehezebb tisztázni, de a jogbiztonság is azt követeli meg, hogy az adós egy időn után ne éljen bizonytalanságban.

El nem évülő követelések:

a) A tulajdoni igények és ezek gyakorlásával kapcsolatos követelések, pl. haszonélvezet, használat, telki szolgalom, túlépítés, elbirtoklás, ráépítés, élettársak és közös háztartásban élő más hozzátartozók vagyoni viszonyai, házassági vagyonközösségből eredő követelések.

b) A takarékbetét összegének visszafizetése és a kamat, továbbá a nyeremény kifizetésére vonatkozó követelés a Ptk. 533. § (4) bek. alapján.

A követelések általános elévülési ideje öt év.

Öt évnél hosszabb az elévülési idő a bűncselekménnyel okozott kár esetén, mindaddig érvényesíthető a követelés, amíg a bűncselekmény büntethetősége nem évül el. Pl. A károkozóval szemben a büntetőeljárás befejezése után lépnek fel a károsultak követeléssel. Ha a büntetőeljárás kimenetele a kárigényre kihatással lehet, ez az elévülési idő meghosszabbítására alapul szolgálhat.

Három év alatt évülnek el a veszélyes üzem működésével, emberi környezetet veszélyeztető tevékenységgel okozott kár megtérítése iránti követelések.

      Egy év az elévülési idő a gazdálkodó szervezetek egymás közötti pénzköveteléseinek. Ugyancsak ennyi idő alatt évülnek el az államigazgatási jogkörben okozott kár megtérítési, a fuvarozási és szállítmányozási szerződésekből származó igények.

Hat hónap az elévülési ideje a kötbér követeléseknek, tartásdíjaknak.

Az elévülés a követelés esedékességének időpontjától számítandó, de nyugszik az elévülés, ha a jogosult követelését menthető okból nem tudta érvényesíteni. Ilyenkor azonban az akadály megszüntetésétől számított egy éven belül ezt meg kell tennie.

Az elévülés megszakad, ha

a) a jogosult írásban követeli a teljesítést,

b) A jogosult a követeléséhez bírói utat vesz igénybe,

c) A felek módosítják a követelést, vagy

d) a kötelezett a tartozást elismeri.

A megszakadás után az elévülés újból kezdődik.

A felek sokszor nem tartják elegendőnek ezeket a biztosítékokat, ezért további, a jog által nyújtott eszközökkel igyekeznek a kötelezettet szerződésszerű teljesítésre bírni.

A szerződés megerősítésének eszközei: a foglaló, a kötbér, a jogvesztés kikötése, a jótállás (garancia).

2. 6.1.1. Foglaló

      A foglaló a szerződés megkötésekor, a kötelezettségvállalás jeléül átadott pénzösszeg vagy más dolog. Foglalóval bármilyen szerződés megerősíthető (az előszerződés is), a gyakorlatban adásvételi szerződés megkötésekor terjedt el az adása. A foglaló fogalma nem szűkül le csupán a pénzösszegre, foglalóként más dolog (tárgy) pl. ékszer, festmény is adható.

A szerződés megkötésekor átadott pénzösszeg vagy más dolog csak akkor tekinthető foglalónak, ha azt foglalóként adták és ez a rendeltetése a szerződésből kitűnik.

A foglaló jelentősége, joghatása abban áll, hogy védelmet nyújt a szerződés meghiúsulása esetére.

Ez esetben az érvényesülő szabályok:

a) Ha a szerződés meghiúsulása a foglalót adó félnek róható fel, a foglalót elveszti és az a másik félnek marad kárátalányként.

b) Ha a szerződés meghiúsulása a foglalót kapó félnek róható fel, a foglaló összegének kétszeresét kell visszafizetnie a foglalót adó félnek. (Vagyis vissza kell adnia a foglalót és ezen összegnek megfelelő kárátalányt.)

c) Ha a szerződés meghiúsulása egyik félnek sem, vagy mindkét félnek felróható, felelősségük közös, ezért a foglaló visszajár.

A szerződés teljesítése esetén a foglaló összege az ellenértékbe beszámít. A foglaló összege a gyakorlat szerint, a szerződésben szereplő ellenérték kb. 10-25 %-áig terjedő összeg.

A foglalónak kárátalány funkciója  van, ezért feleslegessé teszi a kár összegszerű bizonyítását.  Ha a keletkezett kár nagyobb a foglaló összegénél, a többletkár követelhető.

A foglaló járulékos jellegű, az érvénytelen szerződést nem teszi érvényessé, vagyis, ha érvénytelen szerződés megkötésének jeléül adták, az eredeti állapot helyreállítása jogcímén visszajár.

2.6.1.2. Kötbér

A kötbér a szerződés nem teljesítése vagy nem szerződésszerű teljesítése esetére kikötött pénzösszeg, amely érvényesen csak írásban köthető ki.

A foglalóból több vonatkozásban különbözik, mert nemcsak a szerződés meghiúsulása esetére, hanem a szerződésszegés más eseteiben is, pl. ha a kötelezett késedelmesen teljesít, vagy hibásan teljesít, követelhető.

Késedelmes teljesítésnél a kötbér és a teljesítés is követelhető.

Hibás teljesítésnél a hiba kijavítása és a kötbér, lehetetlenülésénél, a dolog természetéből adódóan csak kötbér követelhető.

A fentiek alapján a kötbérnek három fajtája van: a késedelmi, a minőségi és a meghiúsulási kötbér.

Kötbér kikötése a szerződésekben nagyon elterjedt, mert a szerződésszegésből eredő károk bizonyítása sokszor nehéz, nagy munkával jár, időtrabló, költséges. Ezért a gyakorlat a kártérítés szabványosítására törekedett. Ez a kötbér.

Kötbér a szerződésben fix összegben vagy a szolgáltatás meghatározott százalékában ill. a jegybanki alapkamat meghatározott mértékében (egy, másfél, kétszeresében) határozzák meg a felek. Az utóbbi időben a jegybanki alapkamat meghatározott mértéke az elterjedt kikötés.

Kötbér kikötése azért is fontos és a szerződés megerősítéséül szolgál, mert fizetése miatt ösztönöz a teljesítésre, a másik fél számára is előnyös, mert kárpótlást nyújt, vagyis reparál.

Minimum kártérítésnek is nevezhetjük, ugyanis kötbért akkor is kell fizetni, ha kár nem keletkezett, vagy az kisebb mértékű a kötbér összegénél. Ha a keletkezett kár nagyobb, mint a kikötött kötbér, úgy a kötbért meghaladó kár érvényesíthető.

2.6.1.3. Jogvesztés kikötése

Jogvesztés kikötésekor a szerződésszegésért felelős fél elveszít valamely jogot vagy kedvezményt, amely őt a szerződés alapján megilletné.

Jogvesztés csak írásban köthető ki érvényesen, és a fél a kedvezményt a jövőre nézve veszíti el. Ilyen kedvezmény lehet pl. a részletfizetési kedvezmény, ha a kötelezett késlekedik a részlet megfizetésével, tartozását egy összegben köteles megfizetni.

A jogvesztés kiköthető a szerződésszegés tényével, tehát minden külön nyilatkozat nélkül beáll a jogkövetkezmény, de a jogosult egyoldalú nyilatkozata is létrehozhatja a jogvesztést.

A bíróságnak lehetősége van a joghátrány mérséklésére, ha a jogvesztés a kötelezettet túlságosan sújtaná.

2.6.1.4. Jótállás (garancia)

      A jótállás hibás teljesítésért való feltétlen helytállást jelent. Mentesül a jótállásra kötelezett a felelősség alól, ha bizonyítja, hogy a hiba oka a teljesítés után keletkezett helytelen tárolás, kezelés miatt..

Jótállás alapján a kötelezett a szerződés teljesítésénél a Ptk-ban foglaltaknál szigorúbb felelősséggel tartozik. Ezért a jótállás a minőségvédelem fontos eszköze.

Jótállási kötelezettség keletkezhet  a felek megállapodása alapján, de jogszabály is elrendelheti. Az egyes tartós használatra rendelt termékek jótállási kötelezettségéről szól a 117/1991. (IX.10.) Korm.r., amelyet módosított a 6/1997. (I.22.) Korm. rendelet.

Az említett rendelet néhány fontosabb rendelkezése:

a) A rendelet hatálya annak mellékletében felsorolt termékekre terjed ki, így gépgyártási termékek, háztartási villamos berendezések és készülékek, híradástechnikai és elektronikai termékek, kultúrcikkek.

b) A kereskedő a rendeletben foglaltaknál a vásárlóra nézve kedvezőbb jótállási feltételeket is vállalhat.

c) Jótállás legrövidebb időtartama 12 hónap, maximálisan 24 hónap. Jótállási idő kezdete az átadás napja, ill. jótállásra kötelezett által végzett üzembe helyezés esetén az üzembe helyezés napja.

d) Termék kijavítási határideje 15 nap. 30 napra a kijavítás meghosszabbodhat, de a vásárlónak kölcsönkészüléket kell adni. Jótállás időtartama meghosszabbodik a kijavítás idejével.

e) Üzemeltetés helyén kell megjavítani: a rögzített bekötésű, valamint a 10 kg-nál súlyosabb, vagy a helyi közlekedési eszközön kézi csomagként nem szállítható terméket. Ha a javítás helyben nem végezhető el, a le- és felszerelésről, el- és visszaszállításról a jótállásra kötelezett gondoskodik.

f) Vásárlástól számított 3 napon belüli meghibásodás esetén kicserélés azonos típusú új termékre.

g) Ha cserére nincs lehetőség, vételárat vissza kell adni, vagy vételár-különbözet elszámolása mellett más típusú terméket adni (vásárló választhat)!

h) A terméknek vagy jelentős részének kicserélése esetén a jótállás időtartama a kicserélt termék tekintetében újra kezdődik.

i) A vásárló jótállási igényét a jótállási jeggyel és a vásárláskor kapott fizetési bizonylat egyidejű bemutatása esetén érvényesítheti.

2.6.2. A szerződés biztosítékai

Szerződéses biztosítékok: a bankgarancia, a zálogjog, az óvadék, a kezesség.

2.6.2.1. Bankgarancia

Bankgarancia esetén a bank arra vállal kötelezettséget, hogy meghatározott feltételek bekövetkeztekor határidőn belül, meghatározott értékhatárig a kedvezményezettnek fizet.

A bankgarancia lényege, fizetési kötelezettség elvállalása bank által. A bank arra kötelezi magát, hogy pl. a saját pénzeszközei terhére vállal fizetési kötelezettséget.

A garanciavállalás alapvető feltétele a hitelképesség, a bank csak hitelképes személyekért, szervezetekért vállal garanciát. A garanciavállalást biztosítékhoz is kötheti, pl. zálogjog, pénzeszközök elkülönítése.

A kötelezettnek (megbízónak) a bankgarancia elvállalását megbízás formájában kérni kell és nyilatkozatot adni, amelyben tudomásul veszi, hogy a bank a helyette kifizetett összeget leemeli a bankszámlájáról, fedezet híján a hitelkamaton felül késedelmi kamatot is felszámol.

A bank a kötelezettel (megbízóval) való megállapodásban foglalt feltételek beállta, pl. okmányok bemutatása, bizonyos esemény beállta vagy elmaradása (szerződés összegének kiegyenlítése) esetében fizet a jogosultnak határidőn belül és meghatározott összeghatárig.

A bankgarancia fontos jogintézmény, mert komoly érdekek fűtődnek ahhoz, hogy a szerződésből eredő fizetési kötelezettségeket kellő időben teljesítsék.

2.6.2.2. Zálogjog

A zálogjog azt jelenti, hogy a jogosult a pénzben meghatározott vagy meghatározható követelésének biztosítására szolgáló zálogtárgyból más követeléseket megelőzően kielégítést kereshet, ha a kötelezett nem teljesít.

A zálogjog valamilyen követelés biztosítéka ezért járulékos jellegű, a felelősség terjedelme a főkötelezettség terjedelméhez igazodó, de nemcsak a főkövetelést biztosítja, hanem annak kamatát, a felmerült költségeket is, amelyek a zálogjog érvényesítésével kapcsolatban keletkeztek, továbbá a zálogtárgyra fordított szükséges költségeket is. A követelés átszállásával a zálogjog is átszáll az új jogosultra. Fő szabályként a zálogjogot csak a követeléssel együtt lehet átruházni

A zálogjog abszolút hatályú, vagyis mindenkivel szemben hatályos, bárkinél is van a zálogtárgy, az abból való kielégítést tűrni köteles más követeléseket megelőző sorrendben.

Zálogjog az alapjául szolgáló követelés nélkül vagy annak megszüntetésével is alapítható. Ilyenkor a zálogjogosult kizárólag csak a zálogtárgyból kereshet kielégítést a szerződésben meghatározott összeg erejéig.

A zálogjogosultnak a zálogjog alapján történő kielégítésében a zálogszerződés felmondása kell, a felmondás ideje mindkét fél részéről 6 hónap.

Zálogjog keletkezhet szerződéssel (ez a leggyakoribb keletkezési mód) jogszabály alapján, pl. a vállalkozót megillető zálogjog a megrendelőnek hozzá került vagyontárgyain a vállalkozási díj biztosítására, bérbeadó zálogjoga a bérlő vagyontárgyaira  a bérleti díj és járulékai erejéig és hatósági határozat alapján, pl. ha bírósági határozat alapján végrehajtásnak van helye, a kötelezett ingó vagyonát elfoglalják, ingatlanára végrehajtási jogot jegyeznek be.

A zálogjognak két fajtája van a kézizálogjog és a jelzálogjog. Jogunk ismeri még a jogokon és követeléseken fennálló zálogjogot és a bankhitelt biztosító zálogjogot.

Zálogjog tárgya lehet minden birtokba vehető dolog, átruházható jog vagy követelés.

Kézizálogjog létrejöttéhez a zálogszerződésen felül a zálogtárgy átadása is szükséges, vagy a zálogjogosultnak vagy harmadik személynek, az ún. zálogtartónak. Kézizálogjog tárgya csak forgalomképes ingó dolog lehet. Célszerű olyan értékes dolgot (pl. ékszer, műszaki cikk) zálogba adni, amely viszonylag kis helyen elfér, nem igényel különösebb kezelést, táplálást.

A zálogjogosult a zálogtárgyat csak akkor használhatja és hasznosíthatja, ha erre külön felhatalmazást kap. Gyümölcsöző dolognál elszámolási kötelezettség terheli.

A kézizálogjog hátránya az, hogy a tulajdonos a saját tulajdonát nem használhatja, mert az másnál van, a jogosultra ill. a zálogtartóra pedig őrzési kötelezettséget ró, köteles a zálogtárgy épségét megőrizni, a zálogjog megszűnésekor visszaadni.

A jelzálog intézménye a kézizálogjognál sokkal jobb megoldás, mert a felismerhetővé tétel érdekében a zálogtárgyat csupán megjelölik.

Ingatlant terhelő zálogjog alapításához a zálogszerződés írásbefoglalása és a zálogjognak az ingatlan-nyilvántartásba való bejegyzése szükséges.

Ingó dolgokat terhelő jelzálogjog, valamint vagyont terhelő zálogjog (követelés biztosítékául jogi személy, jogi személyiség nélküli gazdasági társaság vagyona vagy annak meghatározott része is szolgálhat) alapításához a zálogszerződés közjegyzői okiratban foglalása és a zálogjognak az Országos Közjegyzői Kamaránál vezetett nyilvántartásba való bejegyzése is szükséges.

Az 1996. Évi XXVI. törvénymódosítás fontos szabálya az, hogy ha a zálogtárgy állagának romlása  a követelés kielégítését veszélyezteti, a jogosult kérheti a zálogtárgy helyreállítását, vagy a veszélyeztetés mértékének megfelelő újabb biztosíték adását. Ha a kötelezett ennek nem tesz eleget, a jogosult kielégítési jogával élhet.

A zálogtárgyból való kielégítés bírósági határozat alapján végrehajtás  útján történik.

2.6.2.3. Óvadék

      Az óvadék pénzben, értékpapírban, takarékbetétkönyvben nyújtott zálog, amelyet valamely kötelezettség biztosítására adnak.

Az óvadék vagy kaució lényege az, hogy amennyiben a kötelezett visszatérő pénzbeli kötelezettségét pl. bérleti díj fizetését nem teljesítené vagy nem szerződésszerűen teljesíti, úgy a jogosult bírói út igénybevétele nélkül az óvadék összegéből a ténylegesen felmerült összeget, tartozást elveheti, felhasználhatja.  

Óvadékkal csak érvényes és bírósági úton érvényesíthető követelést lehet biztosítani. A felek megállapodásától függ, hogy az óvadékot a jogosult átveszi-e, vagy azt harmadik személy kezeli.

Az óvadékból a jogosult közvetlenül kielégítést kereshet, de a kár, tartozás mértékét mindig bizonyítania kell. Csak olyan nagyságú összeg illeti meg az óvadékból, amennyi a          bizonyított kára, több nem.

Az óvadékot csak kielégítés céljára lehet felhasználni, másra nem.

2.6.2.4. Kezesség

A zálogjog és az óvadék a szerződés tárgyi biztosítékai voltak, a szerződés személyi biztosítéka a kezesség.

Kezesség vállalása esetén a kezes a jogosult felé arra vállal kötelezettséget, hogy amennyiben a kötelezett nem teljesít, ő maga fog helyette.

A kezesség tehát a jogosult pl. pénzintézet és a kezes között jön létre, a kötelezett hozzájárulása nem szükséges. A gyakorlatban azonban a kötelezett feladata az, hogy kezes állításával biztosítsa ki a jogosulttal kötendő szerződését.

Elvileg bármilyen tartalmú jövőbeli kötelezettségért vállalhat helytállást a kezes, a lényeg az, hogy a követelés bírósági-úton érvényesíthető legyen.

Kezességet csak írásban lehet érvényesen vállalni.

A kezes kötelezettségének tartalma és terjedelme a főkötelezettséghez igazodó, vagyis, a kezes csak annyit köteles teljesíteni, mint a főkötelezett. A kötelezettnek adott kedvezmény pl. fizetési halasztás, kihat a kezesre is, de a kötelezett terhének átvállalása a kezesség megszűnését eredményezi. A kötelezett halála azonban nem szünteti meg a kezességet, mert a kötelezettség az örökösre átszáll.

A kezességnek két fajtája lehet: az egyszerű- és a készfizető kezesség.

    Egyszerű kezesség esetén a kezes csak akkor köteles teljesíteni, ha a követelés nem hajtható be a kötelezetten. Tehát az egyszerű kezes helytállása másodlagos, ún. „sortartási kifogás” illeti meg mindaddig, amíg úgy látja, hogy a követelés a kötelezetten behajtható. Azonban a jogosult részéről lehetőség van a kötelezett és a kezes együttes perlésére, csak ilyenkor a bíróság a kezest feltételesen marasztalja.

Készfizető kezességnél a kezesnek a kötelezettel egy sorban  kell  helytállnia, nem emelhet „sortartási kifogást” sem, kötelezettsége a kötelezett nem fizetése esetén azonnal beáll, a bíróság is őt feltétel nélkül marasztalja.

Előfordulhat, hogy ugyanazért a tartozásért többen vállaltak kezességet. Ha egyidejűleg, egymásra tekintettel vállalták, akkor a felelősségük egyetemleges, ha egymást követően vállalták a kezességet, a kezességvállalás sorrendjében felelősek.

A jogosultat kielégítő kezesre a követelés a törvény erejénél fogva száll át, vagyis megtérítési igénnyel fordulhat a kötelezett ellen.

Kezesség nemcsak szerződésen, hanem, jogszabályon  is alapulhat, pl. tárgynak a lakásból való kidobása esetén a károsulttal szemben a lakás bérlője, használója a felelős. Ha a bérlő, használó a károkozót megnevezi, ő csak kezesként felel.

Jogszabály által történő szerződésmódosításra ritkán kerül sor. Tipikusan akkor, ha a hatósági árak változnak, ez a már korábban létrejött szerződéseket is érinti. Pl. energiaárak változása.

A bíróság szerződést akkor módosít, ha több feltétel együttes jelenléte azt szükségessé teszi. A bíróság csak akkor „lép be” a felek kinyilvánította akaratába, amikor az egyik félre nézve a szerződés fenntartása súlyos teher lenne. Pl. a bíróság az egyösszegű tartozás helyett részletfizetést engedélyezhet.

A szerződés bírósági módosításának három feltétele van:

a) a felek között tartós jogviszony álljon fenn,

b) a szerződéskötés után olyan változás történjen,

c) amely miatt a szerződés valamelyik fél lényeges, jogos érdekét sérti.

A bíróság a szerződést visszamenőleges hatállyal nem módosíthatja, csak a kereset benyújtásától kezdődően a jövőre nézve.

A felek által történő szerződésmódosítás a leggyakoribb eset.

A felek a szerződést alanyában, tartalmában és jogcímében módosíthatják.

A szerződés alanyában történő módosításkor változás történik valamelyik fél személyében. Ennek két esete van: az engedményezés és a tartozásátvállalás.

Az engedményezés a jogosulti pozícióban történő változás, amely az eredeti és az új jogosult közötti megállapodással jön létre. Ehhez a kötelezett hozzájárulása nem szükséges, de tájékoztatni kell, hogy tudja, kihez kell teljesítenie. Feltétel az, hogy az eredeti jogosult tájékoztassa a kötelezettet, mert ha nem tájékoztatja, vagy csak az új jogosult tájékoztatja, a kötelezett bírói letéttel teljesíthet azon a jogcímen, hogy a jogosult személye bizonytalan, vitás. A kötelezett helyzete az engedményezéssel nem lehet súlyosabb.

A tartozásátvállalás a kötelezetti pozícióban történő változás, amely az eredeti kötelezett és az új kötelezett között jön létre.

Feltétele a jogosult hozzájárulása,  hiszen az ő számára nem közömbös, ki a kötelezett, tud-e időben teljesíteni, árúja ugyanolyan jó minőségű-e stb.

A felek a szerződésüket annak tartalmában is módosíthatják, bármely kérdésben, pl. teljesítés idejével, helyével, módjával, minőséggel, mennyiséggel kapcsolatosan.

Mindez egyezséggel történik, amelyet a felek úgy rendeznek el, hogy kölcsönösen engednek egymásnak, vagyis a szerződés feltételeit újból rendezik, az eredetitől eltérően.

A szerződés jogcímében történő módosításának az a lényege, hogy a felek a megállapodásukat, a szerződést új jogalapra helyezik. Pl. a bérleti szerződést    adásvételivé alakítják át.

Módosító szerződés is köthető akár szóban, akár írásban. Az írásban létrejött szerződést csak írásbeli formában lehet módosítani.

A teljesítésnek három lényeges eleme van: a teljesítés helye, ideje és módja.

2. 8.1. A teljesítés helye

A felek szerződéseikben általában meghatározzák a teljesítés helyét, bár némely szerződésfajtáknál pl. az építési szerződésnél ez egyértelmű.

A teljesítés helye két okból is fontos, egyrészt a szerződéses határidő szempontjából, hogy meghatározott határidőre az adott helyen legyen pl. az árú és késedelem ne következzen be, másrészt a kárveszély viselése is a teljesítéssel száll át a jogosultra.

Ha a teljesítés helyében a felek nem állapodtak meg, a Ptk. általános szabályai érvényesülnek, mely szerint a teljesítés helye:

a) a kötelezett lakóhelye, ill. székhelye

b) ha a dolgot fuvarozó szállítja el, az a hely, ahol a fuvarozónak átadják,

c) ha a kötelezett viszi el a saját fuvareszközével, az a hely a teljesítés helye, ahol a jogosultnak átadja,

d) gazdálkodó szervezetek egymás közti szerződéseinél a teljesítés helye a jogosult székhelye (telephelye), ill. a jogosult által megjelölt hely,

e) pénztartozásnál a teljesítés helye a jogosult székhelye, lakhelye.

2.8.2. A teljesítés ideje

A felek a szerződésben általában meghatározzák a teljesítés idejét  is.

Ez az idő meghatározható határnapban és határidőben. A határnapban való teljesítés egy meghatározott napot jelent, amelyet általában dátumszerűen határoznak meg a felek.

A határidőben való meghatározás általában egy időtartamot, időszakot jelöl. Pl. teljesítendő május hónap utolsó két hetében.

Amennyiben a teljesítési határidő utolsó napja munkaszüneti nap lenne, a határidő a következő munkanapon jár le.

Előfordulhat, hogy a kötelezett előszállításra törekszik, ez csak a jogosult beleegyezésével lehetséges, kivéve a pénztartozást.

Abban az esetben, ha a teljesítés idejét a felek nem határozzák meg  a szerződésben, a Ptk. Szabálya alapján bármelyik fél a másik fél egyidejű teljesítését követelheti, ha ingyenes szerződésről van szó, a jogosult a kötelezettet bármikor felhívhatja teljesítésre.

Egyidejű teljesítés esetén  mindegyik fél mindaddig megtagadhatja a teljesítést, amíg a másik fél az ellenszolgáltatást fel nem ajánlja.

Ha részletekben vagy folyamatosan kell teljesíteni  és a másik fél a szolgáltatásával késik, a kötelezettől nem várható el, hogy a következő részletet is teljesítse, azt visszatarthatja.

A létfenntartást célzó szolgáltatásokat, pl. tartásdíj, életjáradék, baleseti járadék időszakonként előre kell fizetni.

A jogosult az átvételkor köteles meggyőződni arról, hogy a teljesítés szerződésszerű-e, minőségileg, mennyiségileg megfelelő-e. Ez a „tájékoztatás” érdeke a kötelezettnek is, mert probléma esetén hamarabb, kisebb kárral tudja megoldani annak kijavítását.

A kötelezett a teljesítés megtörténtéről nyugtát követelhet, amelyben a jogosult a teljesítés megtörténtét igazolja. Egyébként az általános forgalmi adóról szóló többször módosított 1989. Évi XL. Tv. nyugtakibocsátási kötelezettséget ír elő.

Ha a tartozásról kötelezvényt állítottak ki, azt a teljesítés után a jogosult köteles a kötelezettnek visszaadni.

A teljesítéssel járó költségek általában mindkét felet terhelik. Az átadással járó költségek, a csomagolást, mérlegelést is beleértve a kötelezettet, az átvétellel járók pedig a jogosultat terhelik.

2.8.4. Bírói letét

Bírói letéttel történő teljesítésről akkor beszélünk, ha a kötelezett a szolgáltatást a bíróságnál a jogosult részére letétbe helyezi.

A bírói letétbe helyezés a teljesítéssel egyenlő hatályú.

A bírói letétbe helyezés feltételei:

a) ha a jogosult személye bizonytalan,

b) a jogosult lakóhelye, székhelye ismeretlen,

c) ha a jogosult késedelembe esik.

A gyakorlatban többnyire akkor fordul elő bírósági letétbe helyezés, ha a jogosult oldalán alanyváltozás következik be és a jogutód személye tisztázásra szorul, pl. jogutód halálát követő öröklési vita.

Bírói letét tárgya: pénz, értékpapír, más okirat lehet.

Letétbe helyezéskor a kötelezett kikötheti, hogy a letétet csak akkor adják oda a jogosultnak, ha a jogosult az ellenszolgáltatást teljesítette.

A letétbe helyezés a teljesítés helye vagy a kötelezett lakóhelye, ill. székhelye szerint illetékes bíróságnál történik.

A beszámítás egyoldalú nyilatkozat, amelyben a kötelezett, az adós azt kéri a jogosulttól, hogy tartozásába számítsa be a kötelezett követelését. A beszámításnál mindketten jogosultak és kötelezettek is.

A beszámítás feltételei:

a) A követeléseknek kölcsönösnek kell lenniük (pl. az egyik követelésnek a kötelezettje, a másiknak jogosultja legyen a fél).

b) A szembenálló követelések egyneműek legyenek, pl. pénzzel szemben pénz álljon.

c) Az ellenkövetelésnek lejártnak kell lennie, pl. a teljesítési határidő lejárt.

Vannak esetek, amikor nincs helye beszámításnak:

a) A létfenntartást adó követelésekkel szemben, pl. tartásdíj, életjáradék, baleseti járadék.

      b) Szándékos károkozás esetén fennálló kártérítési kötelezettségbe nem számítható be a jogosulttal szemben fennálló követelés.

A beszámítás jogintézménye elvileg nem korlátozódik a pénztartozásokra, de gyakorlati jelentősége a pénztartozások körében van.

Ha a felek éltek a beszámítással, az úgy tekintendő, mintha a szerződésüket teljesítették volna, a beszámítás erejéig ugyanis megszűnik a felek kötelezettsége.

A szerződésszegés lehet objektív és szubjektív alapú.

Objektív szerződésszegésről akkor beszélünk, ha a teljesítés elmaradása egyik félnek sem róható fel, pl. külső ok miatt nem történt teljesítés.

Szubjektív szerződésszegés  esetén a szerződésszegés valamelyik félnek felróható, aki nem úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható lett volna.

A szerződésszegésnek szankciói vannak, a felróható szerződésszegésnél a jog további szankciókat is alkalmaz.

A szerződésszegés fajtái:

a) a kötelezett késedelme

b) a jogosult késedelme

c) hibás teljesítés

d)  lehetetlenülés

e) teljesítés megtagadása a kötelezett részéről.

2.9.1. A kötelezett késedelme

A kötelezett késedelméről akkor beszélhetünk, ha a szerződésben meghatározott határidő vagy határnap eredménytelenül telt el, illetve kötelezettségét a jogosult felszólítására sem teljesítette.

A késedelem jogkövetkezményei:

a) a jogosult továbbra is követelheti a teljesítést,

b) a jogosult elállhat a szerződéstől,

     c) pénztartozás után kamat jár, akkor is, ha a szerződés ezt nem tartalmazta,

     d) a késedelemmel okozott kárt  köteles megtéríteni a kötelezett.

2.9.2. A jogosult késedelme

A jogosult akkor esik késedelembe, ha a szerződésszerűen felajánlott teljesítést nem fogadja el, elmulasztja azokat az intézkedéseket, nyilatkozatokat, amelyek a kötelezett szerződésszerű teljesítéséhez szükségesek, a teljesítés megtörténtéről nem állít ki nyugtát, ill. az értékpapírt nem adja vissza.

Jogkövetkezmények:

a) kötelezett továbbra is követelheti az átvételt,

b) kötelezett bírói letéttel teljesíthet, ha a szolgáltatás tárgya erre alkalmas

c jogosult téríti meg a késedelme miatt felmerült költségeit a kötelezettnek

d) pénztartozás után kamat akkor sem jár, ha ezt kikötötték

e) a késedelemmel okozott kár megtérítése.

2.9.3. Hibás teljesítés

Hibás teljesítésről akkor beszélünk, ha a szolgáltatás nem felel meg a szerződésben vagy a jogszabályban előírt követelményeknek.

A hibás teljesítés a szerződésszegés számos esetét felöleli, így pl. a minőségileg hibás teljesítést, a mennyiségileg hibás teljesítést, ha más dolgot szolgáltatnak, használati utasítás, veszélyekre felhívás elmulasztását.

A hibás teljesítés leggyakrabban előforduló esete a minőségileg hibás teljesítés. A kötelezett köteles helytállni azért, hogy a szolgáltatás a teljesítéskor rendelkezik a törvényes és a szerződésben kikötött kellékekkel. Ez az ún. kellékszavatosság.

Ismerjük a jogszavatosság fogalmát is, amely nem más, mint a kötelezett felelőssége  a szolgáltatott dolog tulajdonjogának átruházásáért, per- és tehermentességéért.

Minőségi hiba esetén a jogosultat megillető szavatossági jogok:

a) kijavítás

b) árleszállítás

c) csere

d) elállás.

A jogosult elsősorban a kijavítás és az árengedmény között választhat. Ha a hiba nem javítható vagy csak értékcsökkenéssel javítható, akkor cserélni kell. Élelmiszereknél, kozmetikumoknál a kifogást azonnal el kell intézni szintén szerével.

Elállásnak van helye érdekmúlás esetén, ha a hiba nem javítható, ha a javítás a jogosult érdeksérelmével jár, ha csak értékcsökkenéssel javítható. A jogosult a választott szavatossági jogról áttérhet egy másikra, de az áttéréssel okozott kárt köteles a kötelezettnek megtéríteni, kivéve, ha az áttérés indokolt volt vagy arra a kötelezett adott okot.

Szavatossági határidők:

     a) A teljesítéstől számított 6 hónapon belül.

b) Ha a jogosult menthető okból nem tudja igényét érvényesíteni (a hiba jellegénél fogva nem volt felismerhető) a teljesítéstől számított 1 év ez a határidő.

c) Tartós használatra rendelt dolog esetén 3 év.

d) Ha a kötelező alkalmassági idő 3 évnél hosszabb, a szavatossági határidő is ez lesz.

     e) 6 hónapnál rövidebb határidő is lehet, ha a dolog használhatóságának legkisebb időtartamát hatósági előírás, szabvány, kötelező műszaki előírás határozza meg. Pl. élelmiszerek, tejtermékek.

2.9.4. A lehetetlenülés

Lehetetlenülésről akkor beszélünk, ha a szerződés teljesítése olyan okból hiúsul meg, válik lehetetlenné, amely a szerződés megkötését követően következett be.

A lehetetlenülésnek többféle oka lehet:

     a) fizikai, pl. a szolgáltatás megsemmisül

     b) jogi, pl. importengedélyt visszavonják

     c) érdekbeli, pl. ha a szerződés csak aránytalanul nagy áldozatok árán teljesedhetne be.

A lehetetlenülés jogkövetkezménye attól függ, hogy objektív okból, vagy a felek valamelyikének felróható okból következett-e be.

Objektív lehetetlenülésnél a szerződés meghiúsulása egyik félnek sem róható fel. Ilyen esetben a szerződés megszűnik.

Kötelezettnek felróható okból történő meghiúsulás esetén, pl. a dolog a kötelezett hibájából megsemmisül, a jogosult teljes kártalanításra tarthat igényt.

Jogosultnak felróható okból történő lehetetlenülésnél a kötelezett mentesül a teljesítési

kötelezettség alól, követelheti az ellenszolgáltatást és a felmerült kárának megtérítését is, pl. ha a leszállított, de a jogosult által át nem vett gyümölcs megromlik, a jogosultnak mind az árút, mind a fuvardíjat ki kell fizetnie.

A Ptk. Ilyen esetben a jogosult választására  bízza, hogy a kötelezettel szemben a késedelem vagy a lehetetlenülés jogkövetkezményeit alkalmazza-e.

Késedelem a szerződést nem szünteti meg, a jogosult teljesítést követelhet továbbra is, vagy elállhat a szerződéstől és kártérítést követelhet.

Lehetetlenülés esetén a szerződés megszűnik és kártérítés követelhető.

     2.10. A szerződés megszűnése

A szerződések többsége teljesítéssel szűnik meg. Ha a szerződés nem felel meg a felek akaratának, meg kell szüntetni.

Megszűnési módok:

a) A felek akaratából történő megszűnés történhet

aa) kétoldalú nyilatkozattal: megszüntető és felbontó szerződés,

ab) egyoldalú nyilatkozattal: felmondás és az elállás.

b) Az egyéb okból történő megszűnés esetei a confusio és a halál.

2.10.1. A szerződés megszűnése a felek akaratából

A felek saját akaratukból megszüntethetik vagy felbonthatják szerződésüket.

A megszüntető szerződés a felek kétoldalú nyilatkozatán alapszik, amellyel a jövőre nézve szüntetik meg a szerződést. Fontos az egyensúly teremtése az addig történt szolgáltatás és annak ellenértéke között.

A felbontó szerződés is a felek kétoldalú nyilatkozatával történik, de itt a szerződést megkötésére visszamenőleges hatállyal szüntetik meg.

Felbontó szerződésnél olyan helyzetet kell teremteni, mintha a felek a szerződést meg sem kötötték volna, vagyis mindkét fél a kapott szolgáltatás vagy más vagyoni előny visszaszolgáltatására köteles. Ha kizárt az eredeti állapot helyreállítása, pl. a téglát beépítették az építménybe, ilyenkor a felek csak a jövőre nézve szüntetik meg a szerződést.

A felmondás olyan egyoldalú nyilatkozattal történő megszüntetési módja a szerződésnek, amely azt a jövőre nézve szünteti meg.

A felmondásnak két fajtája van: a rendes- és a rendkívüli felmondás.

A rendes felmondás a határozatlan időre szóló szerződések megszüntetési módja, amelynél a szerződés a felmondási idő eltelte után szűnik meg.

Rendkívüli felmondáson a másik fél súlyos szerződésszegése vagy a körülmények lényeges megváltozása esetében van helye. A rendkívüli felmondás a szerződést a közlés időpontjában nyomban megszünteti.

Kivételesen előfordulhat, hogy a szerződés azonnali hatállyal indoklás nélkül is felmondható, pl. megbízási szerződésnél a megbízó súlyos szerződésszegése esetén.

Az elállás a másik félhez címzett egyoldalú nyilatkozat, amely a szerződést keletkezésére visszaható hatállyal szünteti meg.

Az elállásnak jogszabály alapján beálló esetei:

a) Valamelyik fél súlyos szerződésszegése esetén, pl. kötelezetti késedelemnél érdekmúlás miatt, hibás teljesítésnél, ha a hiba nem javítható ki, vagy a kötelezett a hiba kijavítását nem vállalja, vagy a hiba kijavítása rövid idő alatt értékcsökkenés és a jogosult érdekeinek sérelme nélkül nem lehetséges.

     b) Ingyenes, valamint bizalmi viszonyon alapuló szerződéseknél a körülmények lényeges megváltozása, a bizalom súlyos megrendülése esetén, pl. kölcsönszerződésnél a kölcsönösszeg átadását a hitelező megtagadhatja.

c) Indoklás nélkül korlátlan elállási jog illeti meg a vállalkozási szerződés megrendelőjét.

Az elállási jog szerződésen is alapulhat, de ez a jog csak bánatpénz lefizetése ellenében lehetséges. A bánatpénz az elállás jogát elismerő fél kártalanítására szolgál. Ha kára mégis nagyobb lesz a bánatpénz összegénél, többre nem tarthat igényt, mert károsodását maga akarta, tehát nincs jogsérelem.

2.10.2. A szerződés megszűnése egyéb okból

Itt olyan megszűnési módokról lesz szó, amelyek nem a szerződés megszüntetésére irányulnak, de mégis megszüntetik a szerződést.

Az egyik eset az, amikor a követelés és a tartozás egy kézben egyesül (confusio), vagyis ugyanaz a személy lesz a jogosult és a kötelezett. Ez a szerződés megszűnését eredményezi, pl. ha a jogosult a kötelezettnek, vagy a kötelezett a jogosult örököse lesz, vagy jogi személyek egyesülése.

A halál csak akkor szünteti meg a szerződést, ha nincs jogutód, vagy a szerződés személyes szolgáltatásra alapulhat, pl. művészi alkotás elkészítése, az eltartott halála esetén, megbízási szerződésnél bármelyik fél halála esetén.

Fogalma: Dolog tulajdonbaadása pénz ellenében.

Alanyai: az eladó és a vevő.

Tárgya: Minden olyan dolog, amely nem forgalomképtelen. A korlátozottan forgalomképes dolgok adásvételéhez engedély kell, pl. fegyverek.

      A felek jogai és kötelezettségei:

      Az eladó köteles:

a) Az eladott dolog tulajdonjogát a vevőre átruházni.

b) A dolgot a vevő birtokába adni.

c) Tájékoztatni a vevőt a dolog lényeges tulajdonságairól, dologgal kapcsolatos terhekről.

d) Szavatolni kell, hogy a dolog minőségileg, mennyiségileg megfelelő. Ez a kellékszavatosság. Azt is szavatolni kell, hogy harmadik személynek nincs olyan joga, amely a tulajdonszerzést akadályozza, vagyis a dolog per-, teher- és igénymentes. Ez a jogszavatosság.

e) Vevőnek azokat az okiratokat átadni, amelyek a dologgal kapcsolatosak, pl. használati-, kezelései útmutató, jótállási jegy, műleírás stb.

f) Viselni az átadással és az ingatlan-nyilvántartásban feltüntetett állapot rendezésével kapcsolatos költségeket.

A vevő köteles:

a) A dolgot átvenni.

b) A vételárat megfizetni.

c) A szerződéskötési költségeket, a tulajdonátruházási illetéket, az átvétel költségeit viselni.

Az adásvételi szerződés megkötése (alakja):

Kisebb fogyasztási cikkeknél (ingó dolgoknál) az adásvételi szerződés megkötése a vétel tárgyának átadásával egybeesik. Ezt kézen-közön vételnek nevezzük. Ez a kiskereskedelmi adásvétel, ahol a vevő olyan dolgot vesz meg, amely az eladónál azonnali teljesítéssel rendelkezésére áll.

Ingatlan adásvételénél a szerződés megkötését követően bizonyos idő elteltével történik meg az ingatlan átadása, és a tulajdonjog átruházás is az ingatlan-nyilvántartásba való bejegyzéssel jön létre.

Az eladó a tulajdonjogot legfeljebb a vételár teljes kiegyenlítéséig tarthatja fenn.

Ha az ingatlan vevője az ingatlan-nyilvántartásba való bejegyzés előtt az ingatlan birtokába lép, ezen naptól kezdve szedheti a dolog hasznait, viseli terheit és az esetlegesen keletkező károkat.

Az ingatlan adásvételi szerződés csak írásbafoglalással érvényes és ügyvéd vagy jogtanácsosi ellenjegyzéssel.

Megtekintésre vétel esetén a felek a szerződést megkötik, de a hatálya attól függ, hogy megtekintés után a vevőnek kell-e az árú.

Próbára-vétel esetében a vevő a dolgot átveszi kipróbálásra, az eladó által meghatározott időpontig nyilatkozik a vétel felől. Amennyiben nem nyilatkozik, a szerződés hatályos lesz. A próba ideje alatt a dologért a használó-vevő felelősséggel tartozik.

Minta szerinti vételnél az eladó a vevőnek mintát ad át. A későbbiekben az eladó a mintának megfelelő dolgot köteles szolgáltatni. Az eladó a rejtett hibákért akkor is felelősséggel tartozik, ha az már a mintában is megvolt. Ha a vevő a mintát nem tudja felmutatni, őt terheli annak bizonyítása, hogy a szolgáltatott dolog a mintának nem felel meg.

3.1.2 Elővásárlási jog, visszavásárlási jog, vételi jog

Vannak esetek, amikor az adásvételi szerződés a vevő egyoldalú nyilatkozatával jön létre. Ennek esetei: az elővásárlási jog, a visszavásárlási jog és a vételi jog.

Az elővásárlási jognak az a lényege, hogy ha a tulajdonos a dolgot el akarja adni, azt előbb az elővásárlásra jogosultnak kell felajánlania, kivéve, ha rendkívüli nehézségekkel járna a felkutatása.

Ha az elővásárlásra jogosultnak a szerződési ajánlat elfogadására általában megszabott határidőn belül nem nyilatkozik, vagy a feltételeket nem fogadja el (amelyeket 3. személy elfogadna), a tulajdonos a dolgot másnak eladhatja.

Az elővásárlási jogot a felek írásban kötik ki szerződésben, de jogszabály alapján is létrejöhet, pl. közös tulajdon esetén a tulajdonostársakat a többiek tulajdoni hányadára elővásárlási jog illeti meg, ha azt el akarják adni, vagy Kft esetén az üzletrészre vonatkozó, tag, társaság, társaság által kijelölt személy elővásárlási jogát.

Az elővásárlási jog személyhez kötött jog, a jogosult halálával megszűnik.

A visszavásárlási jog lényege, hogy az adásvételi szerződés megkötésével egyidejűleg írásban megállapodnak a felek az eladott dolog 5 éven belüli visszavásárlására. Ezt a visszavásárlást az eladó egyoldalú nyilatkozattal kezdeményezi. Az eladó ezt a visszavásárlást akkor is megteheti, ha a vevő a dolgot nem akarja eladni. A nyerészkedés itt kizárt, mert az eladási és a visszavásárlási ár rendszerint egyenlő, eltérés csak a dologra fordított szükséges költségek miatt lehetséges.

A felek a vételi jogot (opció) írásban, legfeljebb 5 évre kötheti ki érvényesen. Vételi jog alapján a jogosult egyoldalú nyilatkozattal olyan dolgot vásárol meg, amely sohasem volt az övé. Akkor fordulhat elő ilyeneset, ha a vevő nem tud véglegesen dönteni az adásvételről és más ajánlatokat is szeretne megtekinteni. Az opciós szerződésnek feltétele, hogy tartalmazza az adásvételi szerződés lényeges pontjait. Ha a megállapodás a tulajdonosra utóbb aránytalan terheket ró, a bíróság mentesítheti őt a vételi jogból eredő kötelessége alól.

Vételi jogot jogszabály is biztosíthat, pl. a rt-ot a dolgozói részvényre vételi jog illeti meg a dolgozó halála, munkaviszonyának megszűnése esetén.

A csere dolgok tulajdonának kölcsönös átruházását jelenti a cserélő felek részéről. Kölcsönös tulajdonátruházásra kerül sor, azért mindkét felet eladónak is  és vevőnek is tekinthetjük a saját szolgáltatása vonatkozásában.

A csereszerződésre az adásvétel szabályait kell megfelelően alkalmazni. Az adásvételhez viszonyítva az eltérés abban mutatkozik, hogy míg ott dolog és pénz cserél tulajdonost, csereszerződésnél dolgok cseréjére kerül sor.

      3.3. A bérlet

A bérlet lényege nem más, mint más személy dolgán használat engedése. Bérleti szerződéssel a tulajdonos a tulajdona részjogosultságát képező használat és hasznok szedésének jogát ruházza át. Ezzel a használattal a jogosult csak időleges használati jogot nyer.

E tárgyban több fontos szerződésfajta alakult ki, pl. lakásbérlet, helyiségbérlet, haszonbérlet, lízing, franchaise.

Fogalma: A bérbeadó bérleti szerződésben egy dolgot időlegesen a bérlő használatába ad, aki ezért bérleti díjat fizet.

Alanyai: a bérbeadó és a bérlő.

Tárgya: bármilyen dolog vagy jog lehet, amely alkalmas arra, hogy azon tartós használatot lehessen gyakorolni.

A felek jogai és kötelezettségei:

      Bérbeadó kötelezettségei:

a) A dolognak a bérlő birtokába adása, a bérlő általi birtoklás és használat eltűrése.

b) Szavatolja, hogy a dolog a bérlet egész tartalma alatt szerződésszerű használatra alkalmas.

c) Biztosítja a bérelt dolog zavartalan használatát.

Bérlő kötelezettsége:

a) Fő kötelezettsége a bérleti díj fizetése, időszakonként előre.

Bérfizetés elmulasztása esetén azonnali hatályú felmondásnak van helye, de előzőleg a bérlőt határidő tűzésével a jogkövetkezményekre figyelmeztetni kell.

b) A bérlő a dolog rendeltetésszerűen, a szerződésnek megfelelően, a dolog állagának sérelme nélkül használhatja. A használatot a bérbeadó a bérlő szükségtelen háborítása nélkül ellenőrizheti.

c) A bérlet megszűnése esetén a dolgot visszaadni, az eredeti állapotnak megfelelően.

Ingatlan vagy lakást a bérbeadó engedély nélkül is albérletbe, vagy más használatába lehet adni, más dolgot nem. A bérlő a használatba adott dolgot használó magatartásáért felelős.

A dolog fenntartásával járó kisebb kiadások a bérlőt, a többi kiadás, közterhek a bérbeadót terhelik.

Ingatlanoknál törvényes zálogjog illeti meg a bérbeadót a bérlőnek a bérlemény területén lévő vagyontárgyain a hátralékos bér és járulékai erejéig.

A bérlet megszűnése

a) Szerződésben meghatározott idő vagy egyéb körülmény bekövetkeztekor pl. vizsgaidőszak lezárult. Ha a bérlő annak letelte után 15 napig tovább használja a bérleményt és a a bérbeadó ez ellen nem tiltakozik, a bérleti szerződés határozatlan idejűvé alakul át.

b) Rendes felmondással, 15 napos felmondási idővel megszűnik a szerződés.

c) A felek valamelyikének halála önmagában nem szünteti meg a bérleti szerződést, csak akkor, ha a bérlő örökösei a hagyaték átadásától számított 30 napon belül a határozott időre szóló szerződést felmondják.

d) Ha a dolog megsemmisül, a bérlet megszűnik.

e) Azonnali hatályú felmondással, súlyos szerződésszegés esetén is megszűnik a szerződés.

3.3.1. A haszonbérlet

Fogalma: A mezőgazdasági földterület vagy más hasznot hajtó dolog időleges használata és hasznai szedésének a joga, amelyért a haszonbérlő haszonbért fizet.

Alanyai: a haszonbérbeadó és a haszonbérlő

Tárgya: valamilyen gyümölcsöző dolog, ingó, ingatlan, de lehet jog is. Pl. vadászati haszonbérlet, amelynek alapján a vadásztársaság vagy vadászatra jogosult szervezet meghatározott területen a vadászati jog haszonvételére jogosult és ezért haszonbért fizet.

A felek jogai és kötelezettségei:

Haszonbérbe adó kötelezettsége:

a) A haszonbérlet tárgyának birtokba adása és a használat, hasznok szedése jogának átengedése.

b) A dologgal kapcsolatos rendkívüli felújítás és javítás a haszonbérbe adó kötelezettsége

Haszonbérlő kötelezettsége:

a) A dolog használatára, hasznai szedésére csak a rendes gazdálkodás szabályainak megfelelően jogosult, vagyis rendeltetésének megfelelő módon, az állag sérelme nélkül használhatja a haszonbérlet tárgyát.

b) A dolog fenntartásához szükséges felújítás, javítás, közteherviselés a haszonbérlő kötelezettsége.

c) Haszonbér-fizetés időszakonként utólag. A haszonbér a felek megállapodása szerint pénzben vagy természetben jár, vagy mindkettőben.

3.3.2. A lízing

Fogalma: lízingszerződés alapján a bérlő valamely beruházást (ipari telepet, berendezést), vagy tartós fogyasztási cikket (háztartási gépet, gépkocsit) a tulajdonosától használat céljából díj fizetése mellett bérbe vesz.

Alanya: bérbeadó (lízingbeadó) és a bérbevevő (lízingelő).

Tárgya: ingó, ingatlan dolog.

A szerződés lényege: A lízing adásvétellel és kölcsönnel vegyes szerződés. A felek meghatározott időtartamra szerződést kötnek. A szerződés idejének leteltekor a szerződés tárgya a lízingbe-vevő tulajdonába kerül (azt nem kell visszaadnia), előre meghatározott névleges áron. A szerződés tartama alatt a lízingbevevő a dolgot bérlő módjára használja és ezért díjat fizet.

A szerződéstípus jelentősége, a kevésbé tőkeerős személyeknél van, akiknek egyösszegben nincs pénzük nagyobb értékű eszközök, gépek beszerzésére, beruházására.

3.3.3. A franchaise

Fogalma: üzleti módszer, rendszer meghatározott időre történő bérbeadása.

Alanya: a rendszergazda és a felhasználó. A franchaise (ejtsd: frencsájz) szerződés lényege.

A rendszergazda  felhasználásra meghatározott időre bérbe adja, átadja jól bevált, bevezetett üzleti módszerét, rendszerét és az ehhez kapcsolódó márka, védjegy-használati jogot is a felhasználónak. A franchaise-szerződésben a rendszergazda kiköti a felhasználás minőségi kritériumait is. Ennek a célja, egyrészt a márkanév védelme, másrészt az a meggyőződése, hogy megfelelő összegű forgalmi jutalék, csak az ott általa meghatározott színvonal betartásával érhető el. A rendszergazda egyéb segítséget is adhat a felhasználónak, pl. megfelelő képzés nyújtásával segíti, a felhasználónak szervezheti, elvégezheti a marketing-tevékenységet, elláthatja alapanyaggal.

A felhasználói szerződés kötelezi a felhasználót arra, hogy a rendszergazda eredeti elképzelése szerinti üzleti tevékenységet folytasson, vagyis használja annak nevét, védjegyét, üzleti, technikai módszereit, eljárását, a munkavállalók és a megfelelő formaruhát, az üzlet berendezésében is meghatározott bútorzat érvényesül stb. Mindezeket a rendszergazda ellenőrizheti a szerződésben történt megállapodásnak megfelelően.

Jogilag önállónak tekintjük a fenti megkötések ellenére is a felhasználót, hiszen a saját tőkéjével, saját kockázatára dolgozik, csak a kockázata kisebb. A felhasználó az üzleti módszer felhasználásáért előre meghatározott összeget vagy forgalmi jutalékot fizet, vagy mindkettőt.

A rendszergazdának is előnyös a franchaise-szerződés, mert tőkebefektetés nélkül, de bővül a hálózata, pl. Pizza Hut, Mc Donalds.

Alanyai: a vállalkozó és a megrendelő

Tárgya: valamely eredmény létrehozása, amely sokféle lehet, pl. dolog tervezése, elkészítése, feldolgozása, átalakítása, üzembe helyezése, megjavítása.

A felek jogai és kötelességei:

Vállalkozó kötelezettségei:

a) a szerződésben meghatározott eredmény létrehozása

b) A munka gazdaságos és gyors befejezésére köteles.

c) Alvállalkozót vehet igénybe, akiért felelős.

d) Megrendelő utasításai szerint köteles eljárni, de köteles a megrendelőt annak szakszerűtlen utasítására figyelmeztetni, vagy ha a megrendelő nem alkalmas anyagot bocsát rendelkezésre. Ha a megrendelő a figyelmeztetés után is fenntartja utasítását, a vállalkozó elállhat a szerződéstől (szakszerűtlen kontármunkára nem kötelezhető), vagy a megrendelő kockázatára elvégzi a munkát.

Köteles megtagadni a munkát, ha az utasítás élet-, vagyonbiztonságba, környezetvédelembe, jogszabályba vagy hatósági rendelkezésbe ütközne.

Megrendelő kötelezettségei:

a) Fő kötelezettsége a vállalkozási díj megfizetése a szerződésben meghatározottak szerint.

b) A munkavégzés helyét alkalmas állapotban a vállalkozó rendelkezésére kell bocsátania.

c) Több vállalkozó foglalkoztatása esetén a munka összehangolása a gazdaságos, gyors munkavégzés érdekében.

d) Ha a vállalkozó teljesítése révén új elgondolásról, megoldásról, művészeti ismeretről szerezhet tudomást, ezt mással nem közölheti.

Egyéb jogok és kötelezettségek mindkét fél részéről:

A megrendelő utasítást adhat a vállalkozónak és ellenőrizheti a munkát, a felhasznált anyagot. A feleket kölcsönös tájékoztatási kötelezettség terheli, vagyis minden olyan körülményről tájékoztatniuk kell egymást, amely a megfelelő teljesítést veszélyeztetheti, gátolhatja, ill. segíti. A vállalkozót a vállalkozói díj mértékéig zálogjog illeti meg a megrendelő vagyontárgyain, amelyek a birtokába kerültek.

A vállalkozási szerződés megszegése, kárveszélyviselés

A szerződésszegés következményei az általános szabályok szerintiek, de eltérések is vannak. Miután a megrendelő és a vállalkozó között állandó kapcsolat van, a megrendelő már a teljesítés előtt tapasztalhatja, hogy a teljesítés hibás lesz, vagy a vállalkozó csak jelentős kéréssel tud teljesíteni. Ezért a megrendelő már a teljesítés előtt követelheti a hiba kijavítását, ill. elállhat a szerződéstől.

Hibás teljesítés esetén a munka újbóli elvégzése kell.

Lehetetlenülésnél a kárveszélyviselés aszerint alakul, hogy melyikük érdekkörében keletkezett az ok, amely a meghiúsulást okozta.

a) Ha az ok a vállalkozó érdekkörében keletkezett, pl. műhelye leég, díjazásra nem tarthat igényt.

b) Ha a lehetetlenülés a megrendelő érdekkörében merült fel, a vállalkozónak teljes kártalanítás jár, levonva azokat a költségeket, amelyek még a munka elvégzéséhez szükségesek lettek volna, pl. a megrendelő üzeme leég, ezért a vállalkozó a műhelycsarnok technológiai szerelését nem folytathatja.

c) Ha a lehetetlenülés oka mindkét fél érdekkörében vagy azon kívül merült fel, a vállalkozó a díj arányos részére tarthat igényt.

Ha a károsodás nem hiúsítja meg a szerződést, de olyan kár keletkezik, amely senkinek sem róható fel, mindenki viseli a saját kárát.

Az alvállalkozó igénybevételéért, annak munkavégzéséért a vállalkozó úgy felel, mintha maga járt volna el.

A szerződés teljesítése

A felek a szolgáltatás átadásakor közösen elvégzik a szakmailag szokásos és indokolt próbákat, amelyek a teljesítés megfelelő minőségének megállapításához szükségesek. A próbát a vállalkozó végzi. A teljesítés fontos feltétele még, hogy a vállalkozó a megrendelőnek a dolog felhasználásához, fenntartásához szükséges tájékoztatás köteles megadni.

Alanyai: a megbízó és a megbízott.

A megbízás elhatárolása a vállalkozástól és a meghatalmazástól.

Vállalkozásnál a vállalkozó („megbízott”) eredmény létrehozására vállal kötelezettséget, megbízásnál gondos, szakszerű tevékenység kifejtésére, pl. orvos, ügyvéd, tanár, akinek akkor is jár díjazás, ha a kezelés eredménytelen volt, a fél pervesztes lett, a diák megbukott.

A meghatalmazás csak képviseletre jogosít, a megbízási jogviszony viszont szélesebb körű, tárgya nemcsak képviselet, hanem mindenfajta ügy ellátása lehet.

Különbség még az is, hogy a megbízás mint szerződés a megbízó és a megbízott belső kapcsolatát tükrözi (pl. ügyvédnek adnak megbízást), ennek a kapcsolatnak az igazolása kifelé (hatóság, bíróság felé) a meghatalmazás.

A megbízott köteles és jogosult eljárni, míg a meghatalmazott jogosult.

A megbízás egy szerződés, kétoldalú jognyilatkozat, a meghatalmazás egyoldalú jognyilatkozat.

A megbízás tárgya: lehet bármiféle ügy ellátása, bármilyen emberi tevékenység végzése.

A felek jogai és kötelezettségei

A megbízott kötelezettsége:

a) A rábízott ügy ellátása a megbízó utasításainak és érdekeinek megfelelően.

Szakszerűtlen utasításnál a megbízott köteles megbízóját figyelmeztetni, ha a megbízó ragaszkodik az utasításhoz, az ebből eredő károk őt terhelik.

b) A megbízott személyesen köteles eljárni, de más személy is eljárhat, ha ehhez a megbízó hozzájárult, vagy ha ez a megbízás jellegével jár együtt, pl. az ügyvédet más helyettesíti. Más személy közreműködését a megbízott akkor is igénybe veheti, ha a megbízásnak a károsodásból való megóvása érdekében szükséges.

c) A megbízottat értesítési, tájékoztatási kötelezettség terheli az ügy állását illetően, ezt a megbízó kívánságára bármikor, szükség esetén pedig külön kérés nélkül is meg kell tennie.

d) A megbízó utasításától eltérhet, de csak, ha ezt a megbízó érdeke feltétlenül megköveteli és a megbízó előzetes értesítésére nincs mód, azonban haladéktalanul értesíteni kell.

e) A megbízottat költségei és díjazása mértékéig zálogjog illeti meg a megbízónak azokon a vagyontárgyain, amelyek a megbízás folytán birtokába kerültek.

A megbízó kötelezettsége:

a) A megbízó köteles a tevékenységért díjat fizetni a szerződés megszűnésekor, bár jogunk az ingyenes megbízást is ismeri.

A megbízó a gondos eljárást fizeti meg, a megbízottat a díj akkor is megilleti, ha eljárása nem vezetett eredményre. A megbízó a díjat csökkentheti, ill. kifizetését megtagadhatja, ha bizonyítja, hogy az eredmény részben vagy egészben a megbízott felelőssége miatt maradt el.

b) Az ügy ellátásával kapcsolatos költségek a megbízót terhelik, ő előlegezi meg azokat, de a szerződés megszűnésekor a megbízott köteles elszámolni a megbízójával.

A szerződés megszűnése:

a) Ha valamelyik fél a szerződést felmondja. A megbízó bármikor, azonnali hatállyal felmondhat, de  a teljesített szolgáltatásért járó díjat ki kell fizetnie.

A megbízott csak felmondási idő elteltével mondhat fel, azonnali hatályú felmondásra csak a megbízó súlyos szerződésszegése esetén van lehetőség.

b) Bármelyik fél halála, jogi személy megszűnése. A megbízás személyes, bizalmi jellegéből adódik, hogy a halál megszünteti a megbízási szerződéseket.

c) Cselekvőképesség elromlása esetén a szerződés megszűnik.

d) A megbízás tárgytalanná válása is a szerződés megszűnéséhez vezet.

Fogalma: Biztosítási szerződés alapján a biztosító meghatározott jövőbeni esemény, az ún. biztosítási esemény bekövetkeztétől függően bizonyos összeg megfizetésére, vagy más szolgáltatás teljesítésére a másik fél pedig díj fizetésére köteles.

Tárgya: a biztosítási esemény, amely lehet:

a) a szerződésben megállapított károsító esemény,

b) halál bekövetkezése, meghatározott életkor elérése,

c)testi sérülést, rokkantságot vagy halált okozó baleset.

Alanyai: a biztosító, a szerződő fél, a biztosított és a kedvezményezett.

A szerződő felek: a biztosító és a szerződő fél, aki egyben a biztosított is lehet.

A biztosításban érdekelt személy még a kedvezményezett.

A biztosító valójában pénzintézet, aki szolgáltatásra kötelezi magát a biztosítási esemény bekövetkezése esetére.

A szerződő fél (a biztosító ügyfele), aki a biztosítóval megköti a biztosítási szerződést és kötelezettséget vállal a biztosítási díj fizetésére.

A biztosított az, akinek javára a biztosító a biztosítási összeget kárbiztosításnál kifizeti, ill. életbiztosításnál az a személy, akinek az életétől vagy halálától függ  a biztosítási összeg fizetése.

A kedvezményezett  az, akinek javára a biztosító kifizeti a biztosítási összeget, akinek semmi kötelezettsége nincs, csak joga a biztosítási összeg felvételére.

A biztosítási szerződés létrejötte a felek írásbeli megállapodásával. Az írásbeli megállapodást biztosítási kötvény, igazolójegy, biztosítási bélyeg kiállítása pótolja.

A biztosítás akkor lép hatályba, ha a szerződő fél az első díjat befizeti a biztosító számlájára vagy pénztárába.

A szerződő fél a szerződéskötéskor a biztosítás elvállalása  szempontjából minden lényeges körülményt köteles közölni a biztosítóval. Ha a biztosító később szerez ilyenről tudomást, javasolhatja a szerződés módosítását.

A biztosítási díj első részlete a szerződés megkötésekor esedékes, más részét és a fizetés módját a biztosítási szerződés tartalmazza. A díj esedékességéről számított 30 nap elteltével a szerződés megszűnik, ha a hátralékos díját nem fizetik meg, a biztosított halasztást nem kapott, a biztosító követelését bíróságnál nem érvényesítheti.

A biztosítási esemény bekövetkezését a biztosítónál be kell jelenteni a szükséges felvilágosításokkal együtt, ilyenkor a biztosító az egész évre járó díj megfizetését követelheti.

A biztosításnak alapvetően két fajtája van: a vagyonbiztosítás és az életbiztosítás.

3.6.1. A  vagyonbiztosítás

A vagyoni kár rendszerint valamely dolog elpusztulásában, megrongálódásában, elvesztésében áll, így a vagyonbiztosítás rendeltetése, hogy ezek bekövetkeztekor mentesítse a biztosítottat.

Vagyonbiztosítást az köthet, aki érdekelt a vagyontárgy megóvásában, vagy a szerződést érdekelt személy javára köti meg, pl. bérlő, haszonbérlő.

A biztosítási összeg a vagyontárgy valóságos értékéhez igazodó. Alulbiztosítás esetén, kár esetén, a biztosító csak részben téríti meg a kárt.

A biztosító kártalanítási kötelezettsége nem feltétlen mentesülhet a felelősség alól, ha

a) a szerződő fél vagy vele közös háztartásban élő hozzátartozója, vagy jogi személy vagyontárgyat kezelő alkalmazottja, megbízottjai a kárt szándékosan vagy súlyos gondatlansággal okozta és/vagy

b) az előbbiek a kármegelőzési és kárenyhítési kötelezettségüknek nem tettek eleget.

3.6.2. A felelősségbiztosítás

A felelősségbiztosítás lényegében a vagyonbiztosítás egyik fajtája.

A szerződő fél harmadik személynek okozott kárt téríttet meg a biztosítóval. A biztosító nem vállalja a kár teljes megtérítését, csak a szerződésben meghatározott mértékig fizet. Ennek az a magyarázata, hogy a szerződő felet (károkozót) érdektelenné tenné a károk megelőzésében, csökkentésében.

Fogalma: Felelősségbiztosítási szerződés alapján a biztosított követelheti a biztosítótól, hogy a szerződésben meghatározott mértékig mentesítse őt a kár megtérítése alól, amelyért ő felelős.

A biztosító a kártérítési összeget a károsultnak fizeti ki. A biztosított szándékos vagy súlyos gondatlan magatartása esetén is helytállni köteles a biztosító, de ilyenkor a biztosítottól követelheti a biztosítási összeg megtérítését.

A felelősségbiztosítás legismertebb fajtája a gépjárművek üzembe tartójának kötelező felelősségbiztosítása.

A gépjármű  biztosítás részletes szabályait az 58/1991. (IV.13.) Korm. rendelet tartalmazza.

Fogalma: Ajándékozási szerződés alapján az egyik fél, az ajándékozó a saját vagyona rovására a másik félnek, a megajándékozottnak, ingyenes vagyoni előnyt juttat.

Az ajándékozási szerződés a két fél megállapodásával jön létre, amelynek alapján a megajándékozottnak joga van az ajándék tárgyának követelésére.

A szerződés teljesítését azonban az ajándékozó megtagadhatja, ha a szerződéskötés után körülményeiben vagy a megajándékozotthoz fűződő viszonyában olyan lényeges változás következett be, amely miatt a szerződés teljesítése többé nem várható el tőle.

Alanyai: az ajándékozó és a megajándékozott.

Tárgya: bármely ingó és ingatlan dolog lehet. Az ingatlanra vonatkozó ajándékozási szerződést kötelező írásba foglalni.

A felek jogai és kötelezettségei:

Az ajándékozót felelősség terheli egyrészt, ha az ajándék tárgya lényeges fogyatékosságban szenved, pl. a dolog rendeltetésszerűen nem használható; másrészt, ha a megajándékozott tulajdonszerzésének akadály van, pl. az ajándék tárgyát haszonélvezet miatt nem használhatja; harmadrészt, ha az ajándék az oka annak, hogy a megajándékozott egyéb vagyonában következett be kár, pl. beteg állatot ad ajándékba és az a többit is megfertőzi; negyedrészt, ha nem tájékoztatja a megajándékozottat az ajándék lényeges tulajdonságairól, olyan tulajdonságokról, amelyet a megajándékozott nem ismer.

Az ajándékozó helytállási kötelezettsége a  fentiekért csak szándékosság vagy súlyos gondatlanság esetében áll fenn, amelyet a megajándékozottnak kell bizonyítania.

A megajándékozottnak az ajándékot el kell fogadnia, az ajándékozási szerződésnek az elfogadás tényét tartalmazni kell. Az ajándékozás ingyenes jogügylet, az ajándékért ellenértéket nem kell fizetni.

Előfordulnak azonban esetek, amikor az ajándékozó visszakövetelheti a még meglévő ajándékot. Ezek:

a) Ha az ajándékozó megélhetése veszélybe került és az ajándék visszaadása a megajándékozott létfenntartását nem veszélyezteti (ha mindkettőjük helyzete nehézzé vált, marad az eredeti helyzet).

b) Ha a megajándékozott vagy a vele együtt élő hozzátartozója súlyos jogsértést követett el az ajándékozó vagy   közeli hozzátartozója rovására. Ilyenkor még az ajándék helyébe lépett érték is visszakövetelhető.

c) Ha az a feltevés, amelyre tekintettel az ajándékozó  az ajándékot adta meghiúsult, még az ajándék helyébe lépett érték is visszaadandó.

Nincs helye visszakövetelésnek, ha

a) az ajándék, vagy a helyébe lépett érték nincs meg,

b) az ajándékozó a sérelmet megbocsátotta (ha hosszabb ideje már nem követeli vissza az ajándékot)

c) a szokásos mértékű ajándékoknak.

A szokásos mérték meghatározása bírói mérlegeléstől függ, de a közfelfogásnak is komoly szerepe van.

A kártérítési felelősségnek nagy a szerepe a szerződésszegések témakörében, különösen a felróható szerződésszegés eseteinél, de a szerződésen kívül okozott károknál is, pl. a tulajdonnal kapcsolatos jogsértő magatartásoknál, közlekedési baleseteknél stb.

A polgári jogi kártérítési felelősség rendszerének van egy általános felelősségi alakzata, amely olyan közös elemeket foglal magában, amelyeknek  valamennyi esetben fenn kell állniuk, hogy a felelősség megvalósuljon, és van speciális felelősségi alakzata, amely eltér az általánostól annyiban, hogy vagy a felróhatóságot tekintve, vagy a felelősség alanya vonatkozásában eltérés mutatkozik.

A speciális alakzatra az a jellemző, hogy nem az a személy a felelős, aki az általános szabályok szerint az lenne.

      4.2. Az általános vétkességen alapuló felelősség

Az általános vétkességen alapuló felelősség fogalmát a Polgári Törvénykönyv 339 (1) bekezdése határozza meg, amely szerint: „Aki másnak jogellenesen kárt okoz, köteles azt megtéríteni. Mentesül a felelősség alól, ha bizonyítja, hogy úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható.”

E felelősségi alakzatnak négy fogalmi eleme van:

a) jogellenes magatartás

b) a más vagyonában beálló kár

c) okozati összefüggés a jogellenes magatartás és a bekövetkezett kár között

d) vétkesség (felróhatóság)

Általános vétkességen alapuló felelősség megállapításához egyrészt jogellenes magatartás szükséges. Jogellenes az a magatartás, amely más alanyi jogát sérti és ezzel kárt okoz. Jogellenes magatartás nemcsak valaminek a tevésében, hanem mulasztásában is megnyilvánulhat. Ennek tipikus esete a szerződésszegés, amely leginkább mulasztás következménye.

Vannak olyan esetek, amikor  károkozás történik ugyan, és ez mégsem jogellenes. Pl. jogos védelem, szükséghelyzet, károsult beleegyezése.

A kártérítési felelősség szabályának fontos eleme az, hogy kár keletkezik, amelyet a jogellenes magatartással okoztak. Kár alatt a vagyonban beállt értékcsökkenést és az ahhoz kapcsolódó vagyoni hátrányt értjük.

A keletkezett kár lehet vagyoni és nem vagyoni kár.

Vagyoni kár az olyan kár, amelynek mértékét a károsult bizonyítani tudja. A teljes vagyoni kár három részből tevődik össze: a tényleges kárból, az elmaradt haszonból és az indokolt kiadások, költségek összegéből.

A tényleges kár az a felmerült kár, amely a károkozás folytán a károsult vagyonában beállott. Pl. balesetnél a sérült ruhája, ami elszakadt.

Indokolt kiadás, költség mindaz, amely a káreseménnyel okozati összefüggésben felmerült és amelyet a károsult fizet ki, hogy az őt ért sérelem csökkenjen. Pl. a balesetet szenvedettnél gépkocsi-használat, taxi költség.

Elmarad haszon alatt mindazt a vagyoni előnyt értjük, amely bekövetkezett volna, ha a károkozás elmarad. Amíg a tényleges kár bizonyítása bekövetkezett tényekkel történik, addig az elmaradt haszonra csak következtetni lehet. Az elmaradt haszon akkor jár, ha teljesen nyilvánvaló, ésszerűen feltételezhető, hogy ettől a károsult a jogellenes cselekmény miatt esett el. Az elmaradt haszon bizonyítása egyáltalán nem egyszerű és sok vitára adhat alkalmat.

Nem vagyoni kár megtérítésére is kötelezhető a károkozó. Az Alkotmánybíróság még 1992-ben a 34/1992. (VI.1.) AB határozatában kimondja, hogy a nem vagyoni kártérítés az általános személyiségvédelem eszköze. Ezért kártérítés az ember pszichikumában és külső megjelenésében esett sérelmért követelhető.

A nem vagyoni kártérítés esetén a felelősség alapja valamely személyiségi jog megsértése.

A kártérítési felelősségi szabály harmadik feltétele, hogy ok-okozati összefüggés legyen a jogellenes magatartás és a kár között. Ez azért fontos, mert a kártérítésnek olyan személyt kell terhelnie, aki a kért jogellenes cselekményével előidézte. Ez nemcsak így igazságos, de a kártérítés így büntető-megelőző hatást is kivált.

Vétkesség (felróhatóság) nélkül nem állapítható meg kártérítési felelősség. A vétkesség jogkövetkezménye, hogy annak, aki a jogellenes károkozásban vétkes volt, kártérítést kell fizetnie. A vétkesség az elkövető szándékos vagy gondatlan cselekményére vezethető vissza. Szándékosságnál a károkozó tudta, hogy a cselekményének mi lesz a következménye, gondatlanságnál nem tudta, de tudnia kellett volna. A büntetőjogban mindezeknek jelentősége van, de polgári jogi szempontból az a kérdés, mi az a más mérték, amely szerint egy magatartást vétkesnek tekintünk. Itt nem a károkozó egyéni képességei a döntőek, hanem kell egy objektív mérték, amely szerint, meghatározható a vétkesség fogalma. Az pedig az, hogy vétkes az a károkozó, aki nem tette meg mindezt, ami az adott helyzetben általában elvárható. Ez az objektív mérték sem egységes, mert ugyanattól a személytől más-más helyzetben a gondosság más-más foka várható el. Pl. orvos tevékenysége tűzoltásnál vagy beteg rosszulléte esetén.

     4.3. A kártérítési felelősség külön esetei

A technika fejlődése nemcsak a termelést alakította át, de a polgári jogi felelősség lényeges módosulását is maga után vonta. Megjelentek a fokozott veszélyt jelentő eszközök, tevékenységek, amelyek köre széles. Nagyobb lett a baleseti kockázat és az okozott károk mértéke is jelentősen emelkedett. Fokozott veszéllyel járó tevékenység pl. a gépi erővel működő berendezések, gépjárművek üzemben tartása, az ipari üzemek, cégek egy részének tevékenysége – építkezések, bányászat, gázművek, mérgező anyagok gyártása, használata, tartása, robbanóanyag, fegyvergyártás, kavics-homokbányászat, csatornázás, fakivágás, vadállat tartás. Ezeket a példaszerűen felsorolt tevékenységeket veszélyes üzemnek is szokás nevezni. E tevékenységek tartalma a technika fejlődésével állandóan változik, bővül.

A fokozott veszéllyel járó tevékenységért való felelősség azt jelenti, hogy aki ilyen jellegű tevékenységet folytat, az ebből eredő kárért felelősséggel tartozik, kivéve, ha bizonyítja, hogy a kárt a fokozott veszéllyel járó tevékenység körén kívüli elháríthatatlan ok idézte elő.

Elháríthatatlan külső ok az olyan ok, amely a technika adott fejlettségi fokán nem hárítható el és a fokozott veszéllyel járó tevékenység körén kívül esik. Ilyen ok lehet: pl. az erőhatalom, amely bárki számára elháríthatatlan (villámcsapás, jégverés, földrengés), a károsult vagy a harmadik személy közrehatása, amely váratlansága miatt elháríthatatlan (rosszullét miatt valaki a gépkocsi elé bukik), elháríthatatlan külső erő (állat átszalad az úton a gépkocsi előtt).

A veszélyes üzem felelősségének három fogalmi eleme van:

a) a jogellenes magatartás

b) kár keletkezése

c) okozati összefüggés a jogellenes magatartás és a kár között.

A felelősség megállapításához nincs szükség vétkességre, a felelősség az üzembentartót terheli, akinek érdekében ezt a tevékenységet végzik. A felelősséget tehát a fokozott veszéllyel járó tevékenység alapozza meg.

Ugyanezek a szabályok érvényesek arra az esetre is, ha valaki az emberi környezetet veszélyeztető tevékenységével másnak kárt okoz.

A kártérítési követelések három év alatt évülnek el.

Az alkalmazott, szövetkezeti tag képviselő és megbízott károkozása esetén érvényesülő szabályok. A munkáltató, a szövetkezet akkor felel a vele munkaviszonyban, tagsági viszonyban álló dolgozó által okozott kárért, ha az alkalmazott, szövetkezeti tag a munkaviszonyával, tagsági viszonyával összefüggésben harmadik személynek kárt okoz. A magánmunkáltató is ugyanúgy felelős, mint minden más munkáltató, de ha a követelés a munkáltatón nem hajtható be, a kárért az alkalmazott felel. A megbízott által ilyen minőségben okozott kárért a megbízója is felel, kivéve ha a megbízó bizonyítani tudja, hogy a megbízott megválasztásában, utasításokkal ellátásában és felügyeletében mulasztás nem terheli. A törvényes képviselő károkozásáért viszont a képviselt személy nem felelős.

Az állattartók felelősségére vonatkozó szabály szerint, az állattartó felel azért a kárért, amelyet az állat másnak okoz.

Az épületekről lehulló pl. az épület egyes részeinek lehullása által okozott kárért az épület tulajdonosa a felelős, kivétel az, ha bizonyítani tudja, hogy az építkezésre, a karbantartásra vonatkozó szabályokat nem sértették meg és általában elvárható módon jártak el a károk megelőzése érdekében. Az épületre kifüggesztett tárgy pl. cégér leesése esetén a felelős az lesz, akinek érdekében a tárgyat kifüggesztették.

Feltétlenül szólnunk kell a vétőképtelen személyek károkozása esetén érvényesülő szabályokról is.

Azoknak a személyeknek, akiknek belátási képességük hiányzik vagy csak részben van, nem érthetik meg cselekedeteik jogellenességét, így annak jogkövetkezményeit sem, ezért felelősségre nem vonhatók. Helyettük gondozójuk felel, kivéve, ha bizonyítja, hogy a felügyelet ellátásánál az általában elvárható módon járt el.

Ha valaki öntudatlan állapotát maga idézte elő pl. ittas, felel az okozott kárért.

„Ha a kárt belátási képességgel rendelkező olyan kiskorú okozta, akinek felügyeletre köteles gondozója is van, és bizonyítják, hogy az kötelességeit felróhatóan megszegte, a gondozó a károkozóval egyetemlegesen felelős.” 347 §. (4) bekezdése..

      4.4. A bizonyítási teher, a kár megtérítése

A bizonyítási teher a károsultra hárul, a károsult köteles bizonyítani a kárt, annak a nagyságát és azt, hogy ok-okozati összefüggés  van a jogellenes magatartás éa a kár között. A károkozó akkor mentesül, ha ki tudja magát menteni a felelősség alól, ha bizonyítja, hogy úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható.

A kár megtérítésének az a szerepe, hogy a károsultat olyan helyzetbe kell hozni, mintha károsodás nem is következett volna be.

Ennek három módja ismeretes:

a) Az eredeti állapot helyreállítása szerepel első helyen, pl. kijavítással. Elképzelhető, hogy ez nem lehetséges vagy a károsult ezt alapos okból nem kívánja, ilyenkor a károsult

b) Vagyoni és nem vagyoni kárát kell megtéríteni pénzben.

c) Természetbeni pótlás akkor lehet indokolt, ha a károkozó a kártérítés tárgyát maga is termelő, előállítja vagy az rendelkezésére áll.

A károkozó a teljes kárt köteles megtéríteni, de ebből le kell vonni azt az összeget, amelyhez a károkozás révén hozzájut a károsult, pl. biztosítási összeget, a megrongálódott dologból ami megmaradt (elhullott állat bőre, a lakásban még a tűzesetből megmaradt bútorok).

Kártérítésként járadék is megállapítható. Ez akkor lehet indokolt, ha a károsult személy, vagy az ő hozzátartozójának tartásáról van szó.